Lelkem tébolyult útvesztőjében kanyarogva csaltam felszínre a hangokat, melyek minden egyes billentyű leütésekor örömtáncot járva szaladtak ki bensőmből. Megnyílt alattam a tér, felettem az ég; csak én voltam és a zene, a fények és a szívem. Kiszíneztem hangszerem fekete-fehér világát hangom által kreált szívemmel, hogy kiegészülve egymással, duettünk lehessen lelkeink találkozásának megvalósítása. Én voltam ő, ő pedig én. Egy valóságos kavalkádban vesztünk el, egy eggyé vált fényszimmetria tengerén úsztunk a száraz sivatag felé, hogy dalunk képes legyen felrobbanni a vízben, majd elaludni tűzben.
Felébredve az elmúlt percek mámorából nyitottam fel szemeimet, miközben gyér tapsvihar árasztott el néhány másodperc erejéig, hogy aztán mindenki visszatérhessen a bárban folytatott eddigi tevékenységéhez. Ennyi jutott nekünk, a szívünknek, magunknak. Felszínes figyelem, félfüllel hallgatás, félszívvel érzés. Azért jöttem ide, erre a kicsiny szigetre egy évvel ezelőtt, hogy hallják a hangom, ismerjenek és megbecsüljenek, hogy a szenvedélyemnek élhessek, és átadhassam ezen keresztül önmagamat. Mégsem éreztem azt az elégedett megnyugvást és bizakodó izgatottságot, ami a mindennapjaim kéne jellemezze, csak a süket fülekre talált zeném figyelemre áhítozó ordítása zengett fejemben, egyre csak hangosabban és hangosabban.
Ahogy körbevezettem tekintetem az alacsony pódiumról, a világ is megszűnt létezni egy pillanatra; egy fekete szempár rabságába estem, mely tüzetesen kémlelve engem kortyolt bele italába, miközben a kacéran megbúvó mosolyt szája szegletében igyekezett elfojtani. Letette maga mellé poharát, majd a bárszékét teljesen felém fordítva engedett magának, és húzta széles vigyorra ajkait. Felkuncogtam, elengedve egy suta félmosolyt. Komolyan flörtölt velem az idegen?
Elindultam a mini színpadomról, hiszen az én szerepem aznapra véget ért. Elég is volt ennyi, mert reggel óta dolgoztam, az óra pedig már majdnem éjfélt ütött. Nem lepődtem meg, ahogy a titokzatos fiú megakadályozva az öltözőbe lépésem elállta az utam, s a huncut vigyorral az arcán mérlegelt, magabiztosan felém nyújtva egy italt.
– Megiszod ezt velem? – kérdezte mély tónusú hangján, mely bizsergette füleimet, s talán még a szívemet is. Íriszeire halovány fény vetült, fel-fel csillantva őket, ezzel egész arcának egy kis extra ragyogást kölcsönözve.
– Miért innék egy idegennel? – fontam össze magam előtt karjaimat, én magam is egy előbújni kívánó mosolyt visszafogva.
– Hogy megismerd a szabadságot, amiről énekeltél – válaszolta némi morfondírozás után, mire én nem tudtam mit reagálni, csak kivettem kezében tartott italomat és belekortyoltam.
– Honnan veszed, hogy nem ismerem?
– Ha ismernéd, akkor arról énekelnél, hogy a létezésed határtalan, nem arról, hogy korlátokba ütköztél – felelte egyszerűen, vesébe látóan, én pedig lehidaltam a szavaiban megbújó igazságtól. Ő is észrevette ezt, így poharát koccintásra emelve nézett mélyen a szemembe, majd győzelmét ünnepelve felém nyújtotta kezét. – Taeyong, egyébként.
– Jaehyun – fektettem tenyerem övébe, majd némán hagytam, hogy derekamat érintve az egyik asztalhoz kísérjen. Helyet foglalt velem szemben, miközben arcán továbbra is elégedetten magabiztos, de közben cserfes és kacér kifejezés üldögélt.
Beszélgetésünk bonyolultságának fonalát én is alig tudtam kézben tartani. Hol a mélyreható gondolatait osztotta meg velem a zenéről – az álmai végtelenségét, a mondanivalója sokaságát, amire keresi a megfelelő szavakat, de általában csak a testével találja meg; a tánc a káros szenvedélye, mint nekem a zongora. Aztán áttért a nyaralásra, amin éppen részt vett, hogy elmeneküljön a hírnév elől, ezen a kicsiny szigeten, ahol nyugodtan kiteheti a lábát az utcára és süttetheti a hasát a tengerparton.
Teljesen elvesztem. Megbénítottak szavai, ahogy a legkülönösebb gondolatokat osztotta meg velem, elvették a figyelmem hosszú karjai, amiken erősen rajzolódtak ki erei gesztikulálás közben, de legfőképp elrepített a szárnyakkal, amiket nekem adott. Amikkel úgy éreztem képes vagyok végre egy kicsit magasabbra emelkedni, vagy talán egy lépéssel közelebb kerülni az útvesztőm kijáratához.
– Remélem látod, hogy itt és most milyen végtelenek vagyunk mi ketten – hajolt át az asztalon, arcát enyémhez közelítve, egy pillanatra sem engedve a szemkontaktusból. Megrettentem egy pillanatra, mert nem értettem gondolatmenetét, mígnem hirtelen minden kivilágosodott. Ahogy megláttam benne mindent, ami én voltam, és mindent, ami nem, az egész világom értelmet nyert. Szemtükreiben egyszerre léteztem én, és létezett ő, s ahogy az újabb huncut mosolyát rám villantva összetörte az apró tükörképet, bennem a felismerés bizsergető aromája ébredt fel.
A fények elterjedtek a sötétségben, ahogy ajkai egyémeket érintették. Világosság hada zúdult ránk, hogy beterítse világunkat az ismerősen csengő aurával, ami mégis újként érződött mindkettőnk számára. Mámortenger vizében elmerülve kapálóztunk a felszínre jutásért, de csak egyre mélyebbre és mélyebbre sodort minket az áramlat, mégis lelkünk a felhők között úszott tova.
Fel sem eszméltem, és máris a lakásom ajtajának zárjával bajlódtam. Csak követtem a fényeket és a hangokat, az érzékeim diktálta melódiát dúdolva az engem fáradhatatlanul csókoló és érintő fiúval. Megnyílt alattam a tér, ahogy bőr ért bőrhöz, és szív a szívhez, szakadatlanul keresve a lélek óceánjának kezdetét és végét, elveszve a végtelenség alkotta határok között. Kiszínezte fekete-fehér világom egészét a szíve alkotta hangokkal, bizsergetve lényem eltévedt darabjait, kínzó lassúsággal repítve a szabadág felé. A közös tengerünk hullámai közt született duett tökéletes volt; pont mint a mennyei képzelet, ami bármelyik pillanatban rémálommá válhatott volna.
– Érzed, milyen szabadok vagyunk most?
A szívem is belesajdult a felismerésbe, ezzel együtt pedig az övé is. Elködösült tekintetünk valahol középen találkozott; mámor-fátylat borított gondolataink sokaságára. Magammal rántottam a téboly útvesztőjének mélyébe, miközben én az általa adott szárnyakkal szeltem keresztül a határtalanságot. Azon az éjszakán megismertük a lehetetlent, megérintettük a végtelent, és egymás tengerében robbanva aludtunk el a tűzben.
Akkor jöttem rá, hogy milyen forró és lobbanékony is a világ. Egyetlen pillantás, vagy éppen gondolat képes lángba borítani mindent, mígnem egyetlen csepp víz hurrikánként tör magasba, hogy a kirakós darabkáit szétszórva összetörje a képzeletünk szülte képfoszlányt, örökre eltűntetve egy igen fontos részletet, ami talán soha nem is volt meg. Világunk eggyé válása nem volt lehetséges; erre egyikünk sem számított.
Kávémat feketén ittam aznap reggel; szerettem volna számban is érezni szívem megtört keserűségét. Némán pillantgattam a velem szemben ülő fiúra, keresve a megfelelő szavakat, amik valahogy nem akartak megtalálni. Némán tátogtam, majd csuktam be a számat sorozatosan, miközben kergettem gondolataimat. Ahogy tekintetünk találkozott, elfogott a félelem a keserédes szituáció miatt. A halovány mosoly szája szegletében becsapós volt; ha nem láttam volna lelkébe talán el is hiszem, hogy nem fáj neki, hogy nem éppen a szívét tálalja felém, ahogyan ezt én is tettem vele. Mindenemet adtam volna neki, ha az a nem létező puzzle darabot képes megteremteni; és tudom, hogy ő is.
– Egyszerűvé tetted a világom – szólalt meg végül elsőként. Hangja rekedtes volt, én mégis tisztának éreztem, a legtisztábbnak, amit valaha hallottam. Szemei mindent elárultak: félve keresték enyémeket, biztatásra várva, hogy a nyers valóságot nem csak ő képzeli.
– Te pedig bonyolulttá az enyémet – feleltem, mire halk nevetés rázta meg vállait, melynek édes dallama megbénította egyébként is haldokló lelkemet. Én is kénytelen voltam elmosolyodni, leginkább a helyzet abszurdságán, és mert valahogy leplezni igyekeztem szenvedésem nyilvánvalóságát.
– A hazugságok szúrósak, de néha az igazság jobban fáj – tartott egy kis hatászszünetet, hogy összeszedje minden bátorságát, és kezei tanulmányozásával felhagyva felvegye velem a szemkontaktust. – Nem éri meg hazudni, vagy tettetni, Jaehyun-ah – rázta meg a fejét szomorúan, szemöldökét apró ráncokba összehúzva. Őszinte szavaitól egész testem sajogni kezdett, mintha máris érezné a hiányát annak, aminek azelőtt a létezéséről sem tudott. Mintha a megtalált szabadság éppen ekkor tört volna apró szilánkokra, hasogató fájdalommal sértve fel érzéseink hadát, hogy szüntelenül kísértse hátralevő életünket.
Nem ellenkeztem. Hittem a szavaiban, és a bennük megbúvó igazságban. Hálás voltam neki, hogy nem velem mondatta ezt ki; a véget, amit egyikünk sem akart, a vereségünket, a végzetet, ami kegyetlen tőrdöfés volt egyébként is darabokban úszkáló lelkünkbe.
Íriszeibe pillantva szívem látta szívét, kezeit érintve bőrén éreztem lelkét. A legvalósabb módon láttam őt, ahogy ő is engem; kitártuk a hozzánk vezető ajtót, engedélyt adva a belépésre, egyenes folyosón kínálva fel életünk legfőbb mozgatóját.
Végtelenségünk határtalan korlátjába ütközve cseréltek szíveink helyet, bízva abban, hogy ezzel az egymásban fellelt szabadságot soha nem veszítjük el, s mindketten belehelyezhetjük a kirakós hiányzó darabját útvesztőnk térképébe.
Sziasztok!^^
Nagyon meglepődtem, hogy ilyen hamar kész lettem, de remélem ez nem ment a novella kárára, mert most kivételesen én is egészen elégedett vagyok vele.
Egyébként az egész novellát Jaehyun egyik relay camje ihlette, amiben arról beszél, mit is jelent neki a zongorázás, meg a tánc. Írás közben pedig végig az I like me better coverjét hallgattam, úgyhogy lehet inkább arra a számra született ez a novella xd
Most valamiért különösen közel érzem magamhoz ezt az írásom, úgyhogy remélem nektek is tetszeni fog^^
Sziaaaa!
VálaszTörlésHuuuu, hat igaz, az elso bekezdesnek neki kellett futnom vagy ketszer, meg meg volt egy ket nagyon kacifantos mondat, de egyebkent nagyon tetszett! Maga a tortenet, a hangulata, TAEYONG SZEMELYISEGE OMG
Az elejerol ezt a ket mondatot kimasoltam:
"Kiszíneztem hangszerem fekete-fehér világát hangom által kreált szívemmel" - hat ez gyonyoru
"– Hogy megismerd a szabadságot, amiről énekeltél – válaszolta némi morfondírozás után, mire én nem tudtam mit reagálni, csak kivettem kezében tartott italomat és belekortyoltam." - JAJJ EZEN OLYAN JOT SZORAKOZTAM RENDESEN ELTATOTTAM A SZAM, HOGY HOPPAAA HOPPAAA DE MENO VAGY TAEYONGIE
Na szval kimasoltam ezeket, de aztan megalltam a masolgatassal, mert hat naaaagyon sok mindent kiirhattam volna xD
Ami nekem a legjobban tetszett tartalmilag az, hogy az elso bekezdesben ugye a zenevel olvad ossze Jaehyun, aztan amikor Taeyonggal csinalja ezt, ugyanazt a leirast hasznaltad, amit az elso bekezdesben. Szerintem ez egy zsenialisan jo otlet volt, es igazabol mindent el is mondott.
Egzebkent irod vegen, hogy lehet inkabb az i like me betterre keszult, de en nagyon durvan ereztem es megtalaltam benne a limitlesst is.
Jol teszed, hogy kozel erzed magadhoz, mert tenyleg nagyon jo lett! Ereztem mindent, rendesen fajt ertuk a szivem a vegen. Meg az a ket mondat is a vilaguk megvaltozasarol.
Hat koszonom, hogy olvashattam! :3 Vaaarom a kovit :3
Szia!^^
TörlésHuu, tényleg neki kellett futnod többször? Nem ez volt a célom egyébként xd igazából csak kicsit különlegesebben szerettem volna leírni az érzést, amit Jaehyun érez zongorázás közben. Nem akartam ennyire kacifántosan írni, vagy nem is tudom, csak egy kicsit így elvontabban akartam leírni a kapcsolatukat :D
OMG tényleg ennyi mindent ki akartál másolni? Egyébként itt Taeyongie annyira adta magát, valahogy el se kellett gondolkozzak a karakterén, megszületett magától :D Egyébként annyira örülök, hogy megragadott az a mondat, meg Taeyong menősége is :D
Annyira örülök, hogy ez észrevehető volt xd igazából erre építettem a novellát, de mikor írtam elgondolkoztam, hogy vajon ezt észre fogják venni olvasás közben? xd úgyhogy nagy megkönnyebbülés, hogy igen :D És annak is nagyon örülök, hogy tetszett neked ez, meg hogy mindent elmondott szerinted :D
Jajj hát annak is nagyon örülök, hogy a limitlesst is lehetett érezni benne, igazából az ötletet az adta, csak írás közben hallgattam az I like meg bettert, lehet azért éreztem hogy inkább arra írtam :D
Jajj de jó, annyira jól esik, hogy ezt gondolod, meg hogy mindent éreztél, meg hogy tetszett a végén a párbeszéd is :D
Én köszönöm a véleményed!^^
Sziaa!
VálaszTörlésHát őszintén, már akkor elolvastam, amikor kiraktad, aztán annyira tetszett, hogy teljesen elbizonytalanodtam konkrétan az életemben is, hogy mit akarok én írni, amikor itt van ez, meg Jaeyong is, ilyen gondolatokkal, zenével… Konkrétan megfontoltam, hogy ok kihagyom a kört XDDD De összekaptam magam na.
Szóval nekem nagyon tetszett a novellád, teljesen éreztem a zenéről alkotott képeket, ahogy a lelkét leírtad, Jaehyunt is, Taeyongot is, a személyiségük, az elveseztségük is egyben, hát nekem nagyon deep lett, talán nem is értettem meg teljesen a mögötte megbúvó gondolati hátteret, de el fogom még párszor olvasni az biztos és elfilozifálok rajta. XD
Elkezdtem kiemelgetni a részeket, elég nagy szekciót emeltem ki, de mondom, ha értelmesen nem tudok mondani, legalább a kedvenceimmel kitöltöm a kommentet. xD
"Kiszíneztem hangszerem fekete-fehér világát hangom által kreált szívemmel, hogy kiegészülve egymással, duettünk lehessen lelkeink találkozásának megvalósítása. Én voltam ő, ő pedig én. Egy valóságos kavalkádban vesztünk el, egy eggyé vált fényszimmetria tengerén úsztunk a száraz sivatag felé, hogy dalunk képes legyen felrobbanni a vízben, majd elaludni tűzben." – hát ez csak úgy wow, gyönyörű leírás is és gondolat is egyben. Én vagyok ő, ő pedig én. Hát ezek annyira tetszenek mindig, nem tudok mit tenni, egyszer nézi meg az ember a Darkot és ezek a megjegyzések elragadják, engem is, és ez is ilyen hatást ért el nálam, hogy hű. (Ha még nem láttad, akkor ajánlom, kezdj neki! XD)
"– Remélem látod, hogy itt és most milyen végtelenek vagyunk mi ketten" – ez is, ezzel is csak erősíteni tudom az előbbi megjegyzésemet.
"Szemtükreiben egyszerre léteztem én, és létezett ő" – szintén wow, amilyen egyszerű, de annyira megragadó. Ezzel az egy mondattal is érezhető az a kötődés és vonzalom, a szerelem, ami ha csak egy estére is, de összekötötte a lelküket, és ezt annyira szépen írtad le.
"Megnyílt alattam a tér, ahogy bőr ért bőrhöz, és szív a szívhez, szakadatlanul keresve a lélek óceánjának kezdetét és végét, elveszve a végtelenség alkotta határok között. Kiszínezte fekete-fehér világom egészét a szíve alkotta hangokkal, bizsergetve lényem eltévedt darabjait" – nagyon szeretem azokat a kifejezéseket is, amikor két ellentétes jelentésű szót egybekapcsolva látok, pl. a végtelenség alkotta határok, vagyis a határ maga a végtelenség és wow. Meg az a gondolat, hogy a szíve hangjaival kiszínezte a világát… ;;;; Néhány napja olvastam el a Szív ritmusa című könyvet, abban is csodálatos gondolatok voltak a zenéről is, meg igazából mindenről, az összes zenés leírással és képpel azt juttattad eszembe. Lehet már bármit olvasok, így lesz, mert az a könyv maga a zene. (ajánlom ezt is, ha még nem olvastad volna, tényleg csoda ;;; )
Találtam egy elírást:
"gondolatait osztotta meg a velem a zenéről" - itt a velem elé beférkőzött egy véletlen a betű.
Olyan édes, szép és keserű volt az egész, a végére inkább a keserű utóízt éreztem, hogy ennek nincs folytatása számukra, de mégis közelebb kerültek önmagukhoz és a szabadságukhoz egymás által. Még mindig elcsodálkozom, hogy milyen mély tartalommal tudsz megtölteni egy rövidke novellát, mindig élvezem olvasni az írásadiat. A dalt amugy én is megtaláltam benne, az I like me bettert meg imádom, azt akárhányszor meghallom, mindig Jaehyun hanján érzem, imádom. ;;;
Köszönöm, hogy olvashattam, alig várom a következőt! ^^
Szia!^^
TörlésOMG, tényleg? :O annyira féltem amúgy, mert olyan elvont lett, de közbe mégsem xd meg ebbe most tényleg szívem-lelkem beletettem, úgyhogy különösen izgultam, annak ellenére is, hogy kivételesen elégedett voltam vele :D és hát jajj, én annyira imádom, mikor egy írás így mindenben megkérdőjelez, meg abban is hogy ki vagyok xdd és hát hogy ezt váltotta ki belőled, le se tudom írni, mennyire jól esik. (De azért én nagyon örülök, hogy nem skippelted ezért ezt a kört xdd)
Hát az az igazság, hogy én se teljesen értem a deep-ségét xdd de esküszöm még sosem éreztem ezt írás után, hogy így mindent kiírtam és bumm, I'm free xdd de hát annyira jól esik, hogy ezt sikerült is átadnom és te is érezted, annak meg különösen, ha még máskor is el fogod olvasni :D
Úristen hát egész bekezdéseket emeltél ki xdd hát köszönöm, most erre nem is tudok mit mondani xdd a Darkot nem láttam egyébként, még nem is hallottam róla, de mostmár majd lehet ránézek :D
Egyébként én is imádom az ilyen ellentéteket, és ebben a novellában sokszor is használtam őket, mert olyan szépen meghatározzák a határtalanságot (vagy nem is tudom hogy mondjam xddd)
Nem olvastam még ezt a könyvet, de most elkezdett érdekelni, úgyhogy föl is írtam magamnak az olvasnivalók listámra :D
Uh hát az elírást máris javítom, nem tudom hogy került bele, mert annyiszor átnéztem xdd
Igen a végét inkább ilyen keserűnek szántam, de közben mégsem annyira szomorúnak, mert egy életre hozzájárultak egymás boldogságához és önmaguk megtalálásához. És hát omg, nagyon örülök, hogy így vélekedsz az írásaimról, nagyon jól esik :3
Én annyira rákattintam most Jaehyun I like me betterrjére, hogy félek lassan megutálom xdd de örülök, hogy te is érezted azért benne a limitlesst.
Én köszönöm a véleményed!^^
Szia^^
VálaszTörlésEz egy az egyben maga volt a gyönyörűség^^
Már a címmel is annyira levettél a lábamról, bár a te címeid mindig királyak, de ez felettébb megfogott.
Nem csodálom, hogy elégedett vagy vele, és hogy közel érzed magadhoz. Én is így voltam az előző körben, úgyhogy ezt megérzi az emberXDD Legyél is rá nagyon büszke, mert én második olvasás után is tiszta libabőr vagyok!
Annyira át tudtam érezni, amikor arról írtál, hogy csak fél füllel hallgatták, hisz egy bárzongoristának tényleg ez a sorsa. Az emberek isznak, esznek, beszélgetnek, és mintegy aláfestő zene ott van egy amúgy tök tehetséges előadó, de közel sem kap annyi figyelmet, mintha egy nagy színpadon szerepelne X kiadott klip és lemez után. A fél szívvel érzés meg szintén nagyon tetszett, mint kifejezés.
Jaj, hogy Taeyong mennyire a végzet asszonya volt pasi kiadásbanXDD Én szeretem, hogy ilyen frankón megmondta a tutit, nem köntörfalazott, főleg az, amikor azt állapította meg, hogy Jaehyun nem lehet szabad, ha a korlátokról énekel. Ezt annyira igaznak éreztem, mert hát én is pl. ha szomorú vagyok, akkor nem hallgatok pörgős számokat, és ha jó a kedvem, nem rakok be melankólikusakat, szóval jól feltérképezte a terepet egy perc alattXD
Ami ezután következett, olyan csodásan írtad meg, hogy szavakat sem találok, és inkább nem másolnám ide az egész részt, de hű…
Annyira átéreztem azt is, amikor arról volt szó, hogy egyetlen pillantáson vagy gondolaton mennyi minden múlhat. Mert hát ha anno anyukám meg apukám nem botlanak egymásba vásárlás közben, akkor én itt sem lennék… Ha én anno nem kezdek el spanyolra járni, nem ismerkedek meg egy lánnyal, aki azóta már a sógornőm, és akkor nem lenne itt a kisfiam… Nagyon durva belegondolni az ilyen sorsszerű dolgokba, és most ezek tökre nem vágnak ide, de nekem ez jutott eszembe, bocsiXDD
Jaj, hogy helyet cseréltek a szíveik… OMG, hát no comment…
Olyan fájdalmasan gyönyörű volt az egész, tele szenvedéllyel, vággyal, lemondással, meg még egy csomó mindennel, amiket meg sem tudok fogalmazni. Azt nem tudom, miért nem maradtak együtt, de biztos, hogy örökre emlékezni fognak egymásra^^ És ez így volt rendjén, mert nem ütött volna ekkorát, ha a végén együtt maradnak, de azért igazán áhítozik már a lelkem egy fluffos, naaaaaaaaagyon fluffos JaeYongért, mert mindig ilyen szomorú írások születnek velükT_T
Szóval én teljesen a hatása alá kerültem, beszippantott magába az a hangulat, ami uralta az egészet. Nagyon tetszett<3
Köszönöm, hogy megírtad^^
Szia!^^
TörlésHát el se tudom mondani, mennyire jól esik ez^^
Tényleg a cím is megfogott? Pedig annyit szenvedtem vele, már rég kész volt a novella, de nem tudtam címet adni neki, és így is napokig gondolkoztam xdd de nagyon örülök, hogy ezek szerint jól sikerült végül választanom :D
Hát reméltem hogy így lesz xdd én általában nem érzem azt, hogy hű ez most milyen jó lett, aztán azt mondjátok hogy de tök jó lett, úgyhogy attól féltem, fordítva működik, és ha én azt hiszem jó közben nem is xdd
Igen, ez egy teljesen más helyzet, mint igazi színpadon lenni. Itt igazból Jaehyun álma az volt, hogy igazi zenész legyen, de nem sikerült neki, így került ide, és hát azóta is ezt a érezte :( aztán jött Taeyong xd
Én annyira imádom az ilyen karaktereket :D Tényleg kicsit végzet asszonya beütése volt, és hát nagyon szókimondó és nyersen őszinte, Jaehyunnak pedig pont erre volt szüksége. És még igaza is volt, nem is kell ennél több xdd
Oh hát hogy szavakat sem találsz, ezt most sikerként könyvelem el :D de tényleg nagyon örülök, hogy csodásnak gondolod.
Igen szerintem is annyira durva, hogy milyen kis pillanatokon múlhat akár az egész életünk is. És tényleg durva ilyenekbe is belegondolni, hogy mi van ha én itt se lennék, ha ez meg az akkor nem így történik. De igazából szerintem ez is bizonyítja, hogy mindennek oka, minden okkal történik és semmi sem véletlen. egyébként te tanulsz spanyolt? wow én is annyira szeretnék, de előbb kéne ez nyomorult német nyelvvizsga xdd
Úgy örülök, hogy megemlítetted a szív cserét :3 igazából azt tökre nem terveztem el, csak írás közbe jött az ötlet, és a végén úgy tetszett nekem :D
Igazából azt nem annyira tartottam lényegesnek, hogy miért nem lehetnek együtt, az én fejemben van egy válasz erre, de tényleg szerintem ez nem fontos ebben az esetben :D szerintem se ütött volna, ha most akkor megismerik egymást és boldogan élnek míg meg nem halnak xd én amúgy is szeretem az ilyen drámai dolgokat, meg a fájdalmas végeket, de pont valamelyik nap gondoltam arra, hogy már olyan régóta szeretnék egy fluffot írni, de sose jön össze xdd ha annak is indul, a vége mindig ilyen lesz valamiért, ezt nem is én irányítom eskü xd
Nagyon jól esik, hogy ennyire beszippantott, és ennyi érzést át tudtam adni, még ha meg se tudod mindet fogalmazni.
Köszönöm, hogy írtál!^^
Már jó ideje nem foglalkozom tanulás szintjén sajnos a spanyollal, de amit anno megtanultam, nem felejtettem el^^ Tíz évesen szerettem bele Dél-Amerikába, aztán spanyolul néztem sorozatokat, hallgattam zenét, és sokkal több minden ragadt rám, mint a suliban a németórákon… Jaj, engem a némettől a hideg rázXDD És barátnőimmel is tanultunk közösen spanyol tankönyvekből. Valahogy volt hozzá érzékem, mert azért koreaiul még több műsort nézek, mégsem tudnék úgy tanulni belőlük, mint spanyolulXDD És egyszer volt szerencsém járni egy spanyol sráchoz, akit imádtam, és ott barátkoztam össze egy lánnyal, akinek később beleszerettem a testvérébe:-)
TörlésAhh annyira imádom én is Dél-Amerikát is, de főleg a spanyolt, csomó spanyol filmet meg sorozatot nézek, és annyira tetszik a nyelv is, meg maga az egész kultúra is. Én amúgy szeretem a németet is, de mostanában jobban lenne kedvem spanyolozni xdd dehát már ennyi mindent nem lehet egyszerre sajnos. Hát a koreait meg átérzem xdd nem számít mennyi doramat nézek, ugyanúgy semmit nem értek belőle xdd max tényleg pár kifejezés ráragad az emberre, de ennyi.
TörlésWow, hát olyan durva, hogy ilyen összefüggések vannak az életben tényleg, és szerintem az ilyen dolgokban látszik a leginkább, hogy tényleg nem véletlenül történnek a dolgok :)
VálaszTörlésÉn nem is tudom mit írjak. Sokszor mondom és elhintem, hogy ez az az írás, amit imádok, amiért odavagyok, a fogalmazás, a gondolatok, a mélység. Hát te barátom, te nem lubickoltál a felszínen, hanem nyakig merültél abban a kurva nagy óceánban. Bocsánat a karomkodasert, egyszerűen nem tudom, hogy fejezzem ki magam, és még így sem elég kifejező ahhoz képest, amit éreztem olvasás közben. Mostanában próbálok fair lenni és nem nyíltan leirni, hogy egy adott körben melyik volt a kedvenc írásom, de ennél most kivételt kell tennem, mert konkrétan 3 novellát olvastam el a tieddel együtt de tudom, hogy ez lesz és marad a kedvencem. Sőt. Bármennyi challenge lesz, ez lesz a kedvencem.
A legelső bekezdés, hát... Már az maga a katarzis. Ahogy Jaehyun eggyévalik a zenével, és hogy a billentyűk kiszinezik vele az ő szívét, és én úgy képzeltem, hogy az egész helyet, ahol zenél. Annyira örülök neki, hogy megragadtad ezt Jaehyunbol, ráadásul ennyire intenzíven és annyira érződik a mondataidból, hogy neked is mennyit jelent a zene, különben nem tudtál volna ilyen csodálatosat írni. Amúgy sokszor gondolkoztam már el azon, hogy vajon Stevie Wonder hogyan éli meg a zenét, mit képzel a lélektükrei elé, amikor zenél, vagy éppen Ray. Biztosra veszem, hogy valahogy így, ahogy te leirtad. Eggyévalni a zenével a világ egyik legjobb dolga ;;
ANNYIRA DE ANNYIRA IMÁDTAM TAEYONGOT. Ha ez lehetséges, mostanában még nagyobb nct moodban vagyok, mint általában, és most ilyen karakterkent olvasni és elkepzelni Taet annyira jólesett meg a szívem is heart flutteringelt. Apukám, így kell flörtölni. Meg eleve imádom az ilyen erős karaktereket, én rosszul vagyok a gyenge személyiségű emberektől könyvekben is :'D és hát Taeyong tudta ám mit akar. Ezt a párbeszéd részt kiemelném úgy, ahogy van. Olyan gondolatok voltak benne, hogy ritka. Nem csak úgy megszólaltak, hanem annak volt is értelme. És én ezt imádom.
Ez a "felismerés bizsergető aromája" annyira tetszett. Annyira jól állt most ennek a novellanak az egész szokapcsolat, amiket használtál, meg ahogy fogalmaztal. Csak néztem, hogy mondom mi a fene. Legszívesebben az egészet kiemelném, de tényleg. El is kezdtem, de már kb a hetediknel megálltam, amikor még csak 3 bekezdésnyire voltam az elejétől XD
Egy hibát viszont talaltam:
"A fények elterjedtek a sötétségben, ahogy ajkai egyémeket érintették"
A vége számomra tökéletes. Egyből az jutott eszembe, hogy minden ember okkal lép az eletunkbe; valaki tanítani fog valamit, valaki csak egyszerűen boldogságot fog hozni, de nincs olyan, aki ne lenne hatással a személyiségünkre, meg ha csak egy apró darabkáját is képezi az életünknek. Hát :') Remélem, hogy Taeyong is tanult valamit Jaehyuntol, valami különlegeset.
Köszönöm ezt a csodát ❤️
Jaj azt meg ki hagytam, hogy mert Jaehyun biztosra tanult valamit.
TörlésEgyébként igen, szetrobban a lelkem a boldogsagtol, hogy elégedett vagy vele és légy is mindig, mert csodás vagy!
Úristen, hát nem is tudom, mit mondjak. De tényleg, egyszerűen csak annyira jól esik, amit írtál, hogy nem is nagyon tudok hozzászólni, aztán én is mindjárt a végén káromkodok xd. És hát jajj, hogy ennyire tetszett neked, hogy ez a kedvenced? Hát omg, nem is tudok mit mondani, csak hogy köszönöm :3 tényleg alig merem elhinni, hogy ennyire tetszett, az egész mélysége meg minden, de azért én remélem, hogy lesz még olyan, hogy ezt überelni fogja valami :D
TörlésAnnyira megihletett engem most maga Jaehyun, meg hát igen, a zene is, mert rengeteget jelent számomra a zene, biztos hogy nem is tudnék nélküle élni. Tényleg annyira örülök, hogy már az első bekezdés ekkora katarzis élményt okozott, és hogy sikerült ennyire intenzíven megragadnom a zenét, meg ezt az elvont mélységet. Tényleg amúgy nagyon elgondolkodtató, hogy ezek az igazi zenészek vajon hogyan élik meg, hogyan látják a zenét? Én nem zenélek ugyan, mert felettébb béna vagyok és botfülű xd de mindig is imádtam és át tudtam érezni, de olyan kíváncsi lennék én is, hogy egy ilyen ember hogyan éli meg magát a zenét.
OMG TAEYONG. Egyszerűen annyira adta magát itt a karaktere, hogy az hihetetlen. Csatlakozok hozzád egyénként az nct moodban, nem tudom mi van velem, de most hatalmas fan korszakomat élem, lassan szerintem a challenge is nekem nct challenge lesz, mert állandóan velük akarok írni xdd Én is egyébként nem szeretem a gyenge karaktereket, főleg pasiban, de hát itt Taeyong a nagybetűs Pasi, aki nekem is kéne xd És hát így kell flörtölni, csak kár hogy senki se teszi xd nagyon örülök, hogy a párbeszéd is ennyire megfogott, én is azokért vagyok oda, amikor nem csak beszél valaki, hanem mond is valamit, meg hát mindig úgy vagyok vele, hogy aki csak a száját jártatja inkább maradjon csöndben xd
Hát nagyon örülök, hogy kiemelted ezt a szókapcsolatot, meg annak is, hogy szerinted is nagyon jó volt az egész fogalmazás :D És hát hogy mindent kiemelnél, hát köszönöm, nem is tudom, mit mondjak erre, tényleg nagyon jól esik :3
Na jó, hiába nézem azt a mondatot, nem találom benne a hibát xddd úgyhogy légyszi segíts benne, hogy ki tudjam javítani xdd
Hát ezzel teljesen egyetértek, mert hát semmi sem történik véletlenül, és a legtöbb helyzetben mindig tanulunk valami újat, sokszor egy-egy ember ébreszt rá minket bizonyos dolgokra. És hát itt is ez volt a helyzet, mindketten tanultak egymástól valamit :)
Hát én köszönöm a kedves szavaidat, meg ezt a csodás kommentet, véleményt és bíztatást!^^
Szia!
VálaszTörlésHát ez elképesztő volt! Ha tehetném idemásolnám az egészet úgy, ahogy van, de most inkább meg kéne próbálnom valami értékelhető véleményt kifacsarni magamból, ami egyébként nincsen azon kívül, hogy minden sorát imádtam. xD
Ha ki kell emelnem a kedvenc részem, akkor az az első bekezdés, mert már azzal megfogtál, de annyira tetszett, ahogy... Az egészet megírtad? Sasha, szedd össze magad XD Szóval, ami nagyonnagyon tetszett az az volt, hogy mennyire hasonlóan írtad le az összeolvadást a zenével, aztán meg a kettőjükét is. 10/10000+++ Imádtam.
Jajj, hát figyelj tényleg nem tudok mit írni, szerintem ez meghaladja a fogalmazási képességeimet, hogy nekem most mondani kéne itten valamit. XD Igazából egész olvasás közben csak ide-oda csapongtam, hogy húha, wooow, *szájtátás*
Tényleg annyira durva, hogy egy-egy pillanat mennyi mindent okozhat, egy szemkontaktus, egy egymásba botlás, és itt is annyira gyönyörű volt ez a spontán kötődés ;-;
Nagyon örülök, hogy te is elégedett vagy ezzel, mert van is miért és olyan jó volt olvasni, hogy neked is tetszik! ;; Köszönöm szépen, hogy olvashattam, várlak a következő körben is!;;♥
Szia!^^
TörlésNe aggódj, nekem az is elég, hogy ennyire tetszett xd
Hát nagyon örülök, hogy már az első bekezdés ennyire megfogott titeket, annak meg még inkább, hogy úgy amblokk az egész :D Annak pedig külön örülök, hogy te is megemlíted az zenét meg kettejüket, mert igazából a fejemben ez volt az alapja a novellának, hogy Jaehyun számára a zene volt a szabadság, de Taeyong ugyanezt váltotta ki belőle, csak sokkal intenzívebben.
Hát nekem az is elég, hogy ennyire szótlan vagy, meg hogy tátott szájjal olvastál xd ezt sikernek könyvelem el :D
Szerintem is nagyon durva, hogy mennyi minden múlhat egyetlen pillanaton, vagy találkozáson, netán egyetlen emberen. Meg hát az is durva, hogy néha mennyire hamar kötődni tudunk valakihez, mikor ez máskor meg annyi időbe telik.
Oh hát én is nagyon örülök, hogy ezúttal elégedett vagyok, remélem máskor is lesz még ilyen xd
Én köszönöm a véleményed!^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésHuuhh, csatlakozom a többiekhez, hát ez egyszerűen fantasztikus lett! Én, ah... Még a hatása alatt vagyok, és nem tudom, hogy mit is írjak ><
Először is, már maga a cím megvett. A történet, a karakterek, a gondolatok... Na azok, már csak ráadásként jöttek. Hát, remélem sikerült valami értelmeset írnom, de ahhh...
Taeyong karaktere... Imádom az erős karaktereket, míg a gyengébbektől szinte már agyérgörcsöt kapok egy-egy könyvben, így boldoggá tettél már csak azzal is, hogy erős férfit csináltál belőle ^^
Olyan gyönyörűen írtad le, amikor Jaehyun eggyé vált a zenével, és fuuuh... Áh, komolyan mondom, nem tudom, milyen szavakat használjak ;;
Az nagyon jó ötlet volt, hogy amikor Taeyonggal volt együtt, akkor azt írtad le, mint amikor a zenével vált eggyé, és ez így olyan jól jött ki, hogy wow. Tehát... Nekem elállt a lélegzetem. A gondolataid, a párbeszédek nem csak felszínesek voltak, hanem mélyek, és én ezeket nagyooon is éreztem.
Áh, komolyan mondom irigy vagyok ><
Én írok egy extra hosszú, amúgy kegyetlen borzalmas valamit, amikor ti meg ilyen remekművekkel jöttök ><
Azért gondolom itt közre játszik a kor is, mert én például még igen kis fiatalkának számítok... De akkor is... Eszméletlenül jól írsz! Minden sorát imádtam a novelládnak!
Köszönöm, hogy olvashattam! Várlak a következő körben is! ^^
Szia!^^
TörlésHát nagyon örülök neki, hogy szerinted is fantasztikus lett, és hogy még mindig a hatása alatt vagy :D
Hát nekem az is elég, hogy ennyire tetszett xd meg hát hogy a cím is megvett, valakinek már írtam, hogy annyira nehezen találtam ezúttal címet, már rég kész volt a novella, de egyszerűen nem tudtam címet adni neki, úgyhogy különösen jól esik, hogy ez is megfogott.
Hát Taeyong itt annyira adta magát nekem, és hát én is imádom az erős karaktereket, általában pedig a nyomorékoktól én is kivagyok xd de örülök, hogy már csak ez miatt is tetszett a novella :D
Hát köszönöm, hogy ilyen gyönyörűnek tartod :3 meg azt is, hogy szerinted is jó ötlet volt a zenét és kettőjüket párhuzamba hozni, igazából ez volt a novella alapja is :D és hát hogy elállt a lélegzeted, nagyon jól esik :3
Oh jajj, hát ne légy irigy :) biztos hogy a kor is számít egyébként, de azért szó sincs arról, hogy te borzalmasat írnál, meg hát ez a challenge azért van, hogy fejlődjünk :D néha én is ha pár évvel ezelőtti írásaimat visszaolvasom, csak nézek, hogy úristen xdd sőt pont valamelyik nap néztem a blogomon az előző challenges novelláim, és azok is borzalmasak szerintem xddd
Köszönöm a véleményed!^^
Hali^^
VálaszTörlésHuh, azt sem tudom mit mondjak, én is úgy akarok írni, ahogy te/ti xD
Egyetlen szó: Csoda. Ennyi, se több, se kevesebb
Imádtam a fogalmazást. Olyan gyönyörű lett, legjobban az első bekezdés fogott meg.
Nem tudom, hogy a karaktereknek akiket írtok a való életben s ilyen a személységük, vagy ti írjátok ilyennek, de pl ebben is olyan szimpatikus embert tudtál összehozni.
"Egyszerűvé tetted a világom"
"Te pedig bonyolulttá az enyémet" ez a kettő így egyben olyan ahww
Illetveeeee ez : "A hazugságok szúrósak, de néha az igazság jobban fáj" nincs mit hozzáfűznöm.
De tényleg nem tudok erre mit mondani, bocsánat ezért a bénácska kommentért xD
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!^^
TörlésOh hát köszönöm :3 annyira jó olvasni, hogy ennyire tetszik nektek, és hogy csoda lenne? Hát tényleg köszönöm.
Hát én általában merítek azért a valódi személyiségükből a karaktereknek, de legtöbbször azért kitaláltak, mert hát nyilván nem tudjuk őket annyira mélyen ismerni, mint amennyire egy karaktert kell. Itt is például Jaehyun zene iránti szeretete ihletett meg, és erre építettem az egész novellát.
Hát nagyon örülök, hogy tetszett ez a párbeszéd rész :D
Oh ugyan, nekem az is elég, hogy ennyire tetszett xd
Köszönöm a véleményed!^^
Sziaaa ^^^
VálaszTörlésCsak nekiálltam én is az olvasgatásnak, hát megjöttem! :D
Kezdeném az első bekezdéssel: párszor neki kellett futnom, mire össze is tudtam tenni, miről is van szó. Gyönyörű volt a fogalmazása, de nekem ez már picit sok volt, de látva, hogy mindenki más imádta, vedd úgy, nem mondtam semmit:D
"Felszínes figyelem, félfüllel hallgatás, félszívvel érzés" Ez után a mondat után akaratlanul is felfigyeltem, mennyi "f" betű van a novellában. Igen, ilyen lényegtelen apróságokon akadt meg a szemem... xD
"Fel sem eszméltem,..." ebben a bekezdésben "alkotta" szóismétéls, de más hibát nem találtam.
Összességében tetszett, olyan szépen mutattad be a kapcsolatukat és az elválásukat.
Köszönöm, hogy olvashattam ^^
Szia!^^
TörlésHuh hát a lényeg, hogy megjöttél xd
Hát sajnálom, hogy neked sok volt a fogalmazás, meg hogy ennyiszer neki kellett futnod, nem ez volt a célom egyáltalán, de azért remélem annyit nem rontott az élvezhetőségén :D
Így hogy mondod tényleg mennyi az f betű xdd eddig ezt észre se vettem xd
Örülök, hogy azért tetszett :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia!
VálaszTörlésJajaj, milyen későn jutok ide, de legalább itt vagyok! És milyen jól tettem! Elolvastam a kommenteket is, amiket a lányok korábban írtak, és őszintén...nem tudom mit írhatnék, ami még nem hangzott el XD Szóval kb csak ismételni tudom a többieket. :(
Annyira érződött, hogy mennyire elmerültél az egész témában, Jaehyun és Taeyong karakterében, érződött, hogy mennyire szereted őket, olvastam is korábban, hogy nagyon megihletett téged, és hát nem csodálom, mert ahw...
A leírások, a hasonlatok, a gondolatok, az érzelmek... minden nagyon gyönyörű volt, tetszett, hogy színekkel párosítottad össze, hogy volt egy kis kerete a történetnek. Tényleg csak ismételni tudom a többieket XD
Úgy éreztem, hogy ez a novella most a szívedből, lelkedből íródott, és remélem, hogy több ilyen lesz!
Köszönöm, hogy olvashattam, és bocsi, hogy csak most kommentelek!
Szia!^^
TörlésHát a lényeg, hogy itt vagy! :D hát nagyon örülök, hogy te is így gondolod, ahogy többiek is. Tényleg ebbe most nagyon elmerültem, szerintem ennyire még sosem sikerült egy írásomba se. És hát ezek a karakterek annyira adták most magukat nekem, tényleg nagyon megihlettek, és hát annyira imádom őket, hogy azt elmondani nem lehet.
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a színes párosítás, és hogy adott egy kis keretet a történetnek, meg hogy ennyire intenzíven átjött minden, nagyon jó érzés tényleg, mert hát ahogy írtad te is, ebben most nagyon benne voltam én is, tényleg szívemből lelkemből írtam :D és hát nagyon remélem én is, hogy lesz még ilyen, mikor fogok tudni ilyet írni!
Semmi gond, a lényeg tényleg, hogy ideértél :D
Köszönöm, hogy írtál!^^