Zene: Derik Fein - Don't matter
Lassan közeledek a legelő felé, a te otthonod felé. Mankómra támaszkodva lépegetek, néha-néha felszisszenve a fájdalomtól, ami különböző helyeken mutatkozik testemen, leginkább véraláfutások és zúzódások formájában. Nem érdekel, hogy a három perces utat tíz alatt teszem meg, ahogy az sem, hogy fel sem szabadna kelnem az ágyból. Mindennél jobban látni akarlak.
Patadobogás ütemes hangja csapja meg a fülemet, amint átlépem a kaput. Lépteidből felismerlek, szuszogásod megnyugtat. Vártál rám. Szélben lebegő sörényed belehullik szemeidbe, ahogy hirtelen fékezel előttem. Megböksz orrod hegyével, de csak óvatosan, mert érzed, hogy nincs minden rendben. Pontosan tudod, mit tettél.
Többet tudsz, mint amit hisznek rólad. Szemeid mindent elárulnak; ravasz bölcsesség és méltóságteljes szeretet tükröződik vissza rám, olyan vagy, akár egy feltárásra vágyó emlék. Az embernek mélyre kell ásnia, hogy megértsen, de nem is igazán benned, hanem saját magában.
– Köszönöm, hogy megmutattad, hogy innen is föl tudok állni. – Végigsimítok homloka vonalán, egészen selymesen szuszogó orra végéig. Tenyerembe fekteti fejét; forró lehelete csiklandoz, miközben egész lényemet elbódítja az aroma, amiért már hetek óta vágyakozok: szereteted illata.
Átölellek. Kicsit sem félek, hogy meglöksz; tudom, hogy vigyázol rám. Mindig lépésekkel előttem jársz, jobban ismersz, mint én magamat. Pontosan ezért tudod, hogy mire vagyok képes, és mutatod ezt meg nekem létezésed minden mozzanatával.
Melletted mindig kisüt a Nap. Ígéretet tettél, hogy fényed mutatni fogja a számomra kijelölt ösvényt, míg én megfogadtam, hogy követni fogom, bármerre is vigyen; hiszen tőled tanultam: nem számít hányszor esek el, nem számít hány csontom törik eközben, ez csak mind hozzám és értem járulnak, hogy megmutasd nekem, az általam határnak vélt korlátok mind csak képzeletem szüleményei.
Kijárod előttem az utamat, hogy mikor én odaérek, már ne legyen ismeretlen. Patanyomok vannak mindenhol az életemen, és én ezt egy kicsit se bánom, mert így velem vagy, s mindig velem is leszel; te vagy az én tükörképem, aki már a jövőben jár.
Otthonommá lettél a múltban, hogy a jelenemet jobbá tehesd, a jövőmet pedig megpecsételd; mert az életben csak követnem kell lépteid nyomát, hogy tudjam: jó úton járok.
Sziasztok!^^
Az eredeti témám ugyanez volt, csak teljes karakterekkel, párbeszéddel, meg sok-sok cselekménnyel, de mikor már több, mint 5000 szónál jártam és még alig voltam a sztori negyedénél, feladtam xdd de még egyszer lehet összeszedem magam és megírom, mert hát ez egy nagyon kedves téma számomra, és kicsit sajnálom is, hogy ilyen kicsit összecsapott formában olvassátok ezt most.
Pár hete egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy miért szeretek lovagolni, és hát hiába csinálom három éves korom óta, és tudnék ezer meg ezer okot felsorolni, tökre elgondolkodtatott a kérdésével. Igazából erre próbáltam válaszolni a novellával, de hát az eredeti ötlet erre is jobban választ adna, meg a dalhoz is jobban passzolna.
Hát nem ez lett életem írása, de azért remélem nem annyira szörnyű, és legalább rövid xd
Szia^^
VálaszTörlésÉn mindenképp kíváncsi lennék a hosszabb verzióra is:-) Nem azért, mert most nem jött át, mert nagyon is, csak én is imádom a lovakat, úgyhogy szívesen olvasnék hosszabban róluk.
Most felszínre hoztad, hogy hiányzik a lovaglás (bár amúgy is gyakran jut eszembe). Nem is tudom, talán már másfél éve, ha nem több, hogy nem voltam kint a lovacskáimnál… Bár történt ott egy s más, melynek következtében nem is láthatnám már mindet:-((((((((((((
Te estél már le ilyen durván lóról? Én kétszer estem, de egyik sem volt komoly. Jaj, és most az is eszembe jutott, amikor bejártunk a ló klinikára, mert az egyik drágát ott kezelték a lábával hónapokig… Szegény tökre utált ott lenni érthető módon, meg alapból elég rakoncátlan természet, úgyhogy sokan csodálkoztak, amiért én be mertem menni mellé a bokszba, és hogy velem nem viselkedett úgy, mint az ápolókkal. Volt, hogy megtaposott mondjuk, vagy lefejelt a kis hely miatt, de akkor is mindig mentem, hogy támogassam a gyógyulását^^
Szerintem két fajta ember van: aki egy durva esés után soha többé nem mer vissza ülni a nyeregbe, illetve az, akiről te is írtál, hogy semmi sem tántoríthatja el. És ez egy olyan szép, feltételek nélküli szeretet. Hisz a ló, aki X éve ismer, lovagolod, biztos, hogy nem direkt dob le, annak valami nyomós oka van. Nálam az egyik ló egy vadállat motorostól ijedt halálra, a másik meg egy fekete ponyva darabtól, amit elé fújt a szél.
Én még terhesen is ültem az egyik lovon. Jó, nem a legvirgoncabbon, és azért volt bennem egy pici félsz, hisz ott már nem csak a saját életemért feleltem, és biztos vannak, akik ezt felelőtlenségnek nevezik, és talán az is, de a lovas életérzést igazán csak az értheti, aki benne van^^
Na, szóval ez engem nagyon megérintett, hogy annak ellenére, hogy a főszereplő nem kis balesetet szenvedett, visszament a lóhoz^^
És az is olyan megható volt, hogy írtad, a ló tudja, miatta került ilyen állapotba, és, hogy ettől óvatosan közelíti meg. Egy lóval tényleg olyan bensőséges viszonyt lehet kialakítani. Pedig mindig benne van a pakliban, hogy „elszáll az agya”, nem ő tehet róla. Szerintem a legtöbb állat egyébként ilyen. Még a legszelídebből is kitörhet a természetes ösztöne, meg hát biztos sokkal szívesebben legelésznek, minthogy valaki a hátukra pattanjon, és irányítsa őket…Főleg a versenylovaknak lehet szerintem sokszor elege…
Nagyon tetszett, amikor azt írtad, olyan, mint egy feltárásra vágyó emlék, és hogy az embernek magában kell mélyre ásnia ahhoz, hogy megértse.
Azt is nagyon különlegesnek érzem, hogy a főszereplő úgy gondolta, köszönettel tartozik a lónak, mert azzal, hogy ledobta, bebizonyította, hogy fel tud állni… Ez nagyon bölcs gondolkozásra vall. És szerintem nem sokan vélik ezt így. Sajnos nem egyszer láttam, hogy egy esésnek verés lett a vége… Mintha azzal bármit el lehetne érni… Az olyan szánalmas, amikor akár egy állat, akár gyerek esetében azzal magyarázkodnak, hogy majd a verésből tanul, és nem csinálja többet… Aha, persze!
Az utolsó bekezdést meg úgy, ahogy van, kiemelném, mert NAGYON SZÉP!!!!
Bocsánat, ha többet beszéltem a lovas élményeimről a kommentben, mint a műrőlXDD De nekem abszolút átjött, tetszett, nosztalgikus hangulatba kerültem tőle, és nagyon kedves volt a szívemnek ez a téma, meg a vele kapcsolatos gondolataid;;;;;;;;
Köszönöm, hogy megírtad<3
Szia!^^
TörlésOh hát én nagyon örülök neki, hogy ennyit beszéltél a lovas élményeidről, imádok erről beszélni :D
Hát remélem egyszer sikerül majd megírnom, mert a fejemben itt van, csak időm nem volt, de én is nagyon szeretnék erről a témáról hosszabban is írni :D
Hát azt nagyon sajnálom, hogy már ennyi ideje nem tudtál kimenni lovagolni, bármi is legyen az oka :( én el se tudnám képzelni, hogy ilyen hosszú időre ne töltsek kint időt, úgyhogy nagyon elhiszem, hogy mennyire hiányozhat.
Hát szerencsére ennyire durván még sose estem :D ugyan én már nem tudom megszámolni, hányszor estem, de kórházba sosem kerültem. Egyszer volt egy kicsit durvább, akkor a kobakom tört (még jó, hogy rajtam volt) és a derekamra estem, ami pár hónapig fájt, de nem lett komoly baj belőle. Én szerencsére ilyen helyzetbe még sosem voltam, hogy ilyen sérülést kelljen egy lóval végigcsinálni, remélem nem is leszek, mert hát szörnyű lehet. És egyébként mindig úgy gondoltam és tapasztaltam, hogy az ilyen dolgok visszatérülnek, mint hogy te bementél hozzá mindennek ellenére és nem félté tőle. Biztos hogy nagyon sokat jelentett neki, és remélem meg is gyógyult aztán :)
Hát szerintem is ez a két fajta lovas van, bár én azt nem is igazán tartom lovasnak, aki egy esés után nem ül vissza :D és hát igen, általában nem szándékos (bár azért van hogy igen xdd), hanem a lovas hibájából történő esés, amiért meg főként nem lehet a lovat hibáztatni, tényleg szerintem nagyon kevés olyan helyzet van, amiben rá lehet bökni a lóra hogy ő a hibás. És hát igen, a leggyakoribb esés az ijedtség miatt van, vagy a kis rakoncátlan lelkek rodeóznak egy kört, mert miért ne xd
Ezt olyan jó olvasni, hogy vannak még ilyen lovasok, akik terhesen is fölülnek, és nem is felelőtlenség egyáltalán szerintem :) sőt, pont hogy jót is tesz, és ló úgyis érzi, hogy mi a helyzet, és úgy is viselkedik. És hát nyilván ebben a helyzetben nem kell állatkodni, meg csumi vágtában száguldozni, de egy kis lovaglás szerintem teljesen egészséges.
Hát ez az elszáll az agya dolog a legtöbb lóra jellemző sajnos (vagy nem sajnos, én talán pont ezt imádom :D). Én angol telivéreket lovagolok, hát náluk napi jelleggel megtörténik ez, de ettől még ugyanúgy vigyáznak, ha a földön vagyunk, nem taposnak meg, jönnek felénk a legelőn (már ha nem épp antiszoc napjuk van xd) és hát szerintem amúgy egy kicsit máshogy van, mint amit írtál, abból a szempontból, hogy szerintem pont hogy akkor normálisak, ha le vannak mozgatva és nincs túl sok felgyülemlett energia bennük. pl nálunk imádnak a lovak terepre járni, az egyik meglát minket, érzi hogy terep, elkezd remegni az izgalomtól :D
Ez szerintem tényleg annyira igaz egyébként. Az egyik ló akit lovagolok, hát elég kemény ló, évekig nem lovagolhattam terepen, mert egyszer elvitt, elborult egy időben az agya és nagyon vadállat volt. És most kb egy éve elkezdtem újra kint is lovagolni, és hát hű, az elején be voltam szarva xd de aztán rájöttem, hogy igazából csak a bizonytalanság miatt vitt el, nem azért, mert nem vagyok elég jó hozzá. És hát így hogy magamba néztem, rájöttem erre :D
Hát ez is szerintem nagyon igaz, legalábbis én mindig ezt érzem. Bár általában engem ilyen helyzetekbe az adrenalin visz, és csak utána esik le, mekkorát estem miután már visszaültem, és még egyet estem a biztonság kedvéért xdd de tényleg ez alapvetően nagyon sokat számít, szerintem az élet minden területén, hogy esés után gondolkodás nélkül visszaülök, már csak azért is. A verés pedig... hát valóban nem ez az első számú eszköz, ami az ember kezében van, sőt ez kéne legyen az utolsó, de azért szerintem vannak helyzetek, amikor muszáj. Azért mégiscsak 600 kilós állatokról beszélünk, akiknek tudniuk kell, hol a határ. És hát nyilván itt komoly életveszélyes helyzetekről beszélek, pl pár hete nálunk az egyik ló sorozatosan ágaskodásból hanyatt akarta vágni magát, hogy leszedje magáról a lovast, hát azután nagyon csúnyát kapott.
TörlésNagyon örülök, hogy ennyire tetszett az utolsó bekezdés :D
Hát én tényleg nagyon örülök, hogy ilyen hosszan kifejtetted a témát, és hogy visszahozta neked is ezt a lovas életérzést^^
Én is elég sokat dumáltam egyébként, szerintem még sose válaszoltam ilyen hosszan egy kommentre se xddd
Köszönöm a véleményed, meg hogy ilyen hosszan írtál!^^
Sziaa! ^^
VálaszTörlésAzta, meglepett a rövidke kis egypercesed, mert mondtad, hogy milyen hosszút terveztél, de örülök annak, hogy végül váltottál, mert így nem kellett skippelned se, és így elmondhatom, hogy wow, még talán 500 szónál is kisebb történetbe is elképesztő, hogy mennyi szép gondolatot és érzést tudsz belevinni.
Nagyon szép és bensőséges, ahogyan a lóról írtál, én csak párszor lovagoltam, de az nagyon jó élmény volt, igazából mindig is szerettem volna vezetés nélkül is, valami olyasmi lehet a szabadság is, ez jut eszembe először róla.
"olyan vagy, akár egy feltárásra vágyó emlék. Az embernek mélyre kell ásnia, hogy megértsen, de nem is igazán benned, hanem saját magában." – Ez annyira megragadott, és elgondolkodtam ezen is, tényleg ilyen ez, hogy ahhoz, hogy megértsünk valamit, igazából az embernek magában kell megkeresnie bizonyos válaszokat, ez nagyon igaz és érdekes gondolat volt, és nagyon szép, hogy ilyen becses emlékként jellemezted a lovat.
"te vagy az én tükörképem, aki már a jövőben jár" – Azta, hát ez is wow, nagyon tetszik, különleges ez a kifejezés. Elgondolkodok rajta, hogy megfejtsem, hiába egyszerű, de annál mélyebb.
Ebben a kis novellában is találtam a dalból morzsákat, az otthont is nagyon szépen beleépítetted, engem mindig meglepsz, ezeken a csoda gondolatokon is mindig tátom a számat, pedig tudom, hogy mennyire tele vagy ilyenekkel, de szerintem nem lehet megszokni. És remélem, hogy befejezed a hosszabb verziót is, mert érdekel a teljes történet is.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a köviben! :3
Szia!^^
TörlésOh hát nagyon jól esik, hogy ezt mondod, mert nekem is annyira fura volt ilyen röviden írni, hát épphogy 300 szó lett, de semmiképp se akartam skippelni, főleg hogy még ötletem is volt, úgyhogy lerövidítettem az eredetit :D És hát nagyon örülök, hogy szerinted is sikerült ebbe is gondolatokat meg érzéseket belevinnem, én elég szkeptikusan álltam most ehhez a novellához, mert eléggé last minute lett.
Hát igen, ez valóban a szabadság, legalábbis nekem teljesen ez jelenti a szabadságot :D remélem egyszer te is megtapasztalod, ha lesz kedved lovagolni járni, tényleg csodálatos, önmagában az egész lovazás, nagyon bensőséges tud lenni, ha az ember úgy áll hozzá :)
Hát örülök, hogy tetszett neked is ez a gondolat, és szerintem is nagyon igaz, mert hát először mindig magunkban kell keresnünk a választ, akkor fogunk tudni igazán megérteni valamit. És hát egy ló egy másik élőlény, aki más nyelvet beszél, mégis valójában egy nyitott könyv, ha az ember tudja, mit kell figyelni :D
Jajj, hát örülök, hogy ezt is kiemelted, meg hogy különlegesnek gondolod :D Igazából itt valamire olyasmire próbáltam utalni, hogy egy ló és egy ember közt lehet olyan szoros a kötelék, hogy az ember gondolatában is tud tényleg olvasni, tudja előre mit fogsz cselekedni a legapróbb jelzésekből, és közben meg az ő viselkedése tükröt tart eléd, mert hát te neveled :D nem tudom mennyire érthető így xd
Próbáltam azért a dalt is beleépíteni, örülök, hogy fel lehetett ezt fedezni. Hát köszönöm, hogy így gondolod, hogy ilyen csoda gondolataim vannak ‹3 remélem én is, hogy egyszer összeszedem magam annyira, hogy befejezzem a hosszabb verziót is :D
Köszönöm a véleményed!^^
Sziaaa^^
VálaszTörlésÚristen, mikor lesz kapacitásod, kérlek valamikor írd meg a hosszabb verziót, mert nagyon kíváncsi lennék rá, erről a témáról napokig tudnék olvasni*-*
Én úgy megörültem mikor megláttam, hogy a lovakról írsz, mondom jó, most azonnal el kell olvasnom xD
Nagyon szépen adtad át az érzést, hogy mennyi minden kötheti össze az embert és a lovat, ez annyira kellemes téma számomra^^
Olyan gyönyörű gondolatokat vezettél bele, szerintem egy laikus ember is átérzi mit is szeretünk benne enyire xD
Őszintén szólva, eszembe nem jutott volna így értelmezni a csontok összetörését a dalból, de nagyo tetszik xD
Btw egy ilyen tervem nekem is van/volt, csak abban körbe járja a lovardát és úgy derül ki, mennyire sokat jelent neki a ló és maga a lovaglás :'D
Igaz, rugott már meg ló, estem is, egyszer úgy hogy a lábamra esett és beszorult alá, taposásokról ne is beszéljünkg, de baromi szerencsés vagyok, hogy soha nem történt olyan balesett a lovaglásból kifolyólag, hogy ne tudjak lóra ülni. Hatalmas tisztelet azok az emberek felé, akik még ilyenek után se adják fel, és küzdenek a céluk eléréséért.
Na, egy kicsit eltértem a témától, de nagyon örülök, hogy olvashattam, várlak a következőben!^^
Szia!^^
TörlésOh hát nagyon örülök, hogy téged is érdekelne, én is annyit tudok erről dumálni, lehet azért is szaladtak meg a szószámok is kicsit xd
Hát nekem is ez egy annyira kedves téma, de valahogy még sosem írtam róla, nem is értem miért, mert hát ez a fél életem xd és hát nagyon örülök, hogy szerinted is sikerült átadnom az érzést ló és ember között‹3
Nekem rögtön ez ugrott be a dalról xd annyi csonttörést láttam meg hallottam, hogy nekem mindig ez ugrik be először xdd
Hát én is remélem, hogy fogsz egyszer erről írni, mert nagyon szívesen olvasnék erről a témáról :D
Fuu hát ezek a balesetek sajnos együtt járnak a lovazással, én is ilyeneket már megszámolni se tudok xd de én is szerencsére ilyen súlyos állapotba sose kerültem még, de hát végignéztem nem egyszer ahogy pl az én oktatóm milyen sérülések után ült vissza, hát tényleg elképesztő.
Én nem bánom, hogy eltértél a témától, tényleg szeretek erről dumálni xd
Köszönöm a véleményed!^^
TE JÓ ÉG EBBŐL NEKEM KELL A TÖBBEZER SZAVAS DSJGBJKSDGN K
VálaszTörlésI M Á D O M a lovakat és a lovaglást. Oké, már vagy tíz éve nem lovagoltam rip de mindig az eszembe van, hogy újra el kellene kezdeni, csak pesten nem tudtam hol, meg hát ott egy vagyon, most meg borsodba már talán tudnék hol (feltéve, ha a lovarda, ahova jártam még nem zárt be), csak hát korona van, meg tél, és én utálom a telet, meg nem tudom, hogy most így a korona mellett, mennyire megy ez a lovaglás, de már most jobb idő van, utána kéne nézni, hátha.
Na mindegy, szóval én teljesen áttudtam érezni ezt a novellát. Utálom, amikor valaki szidja az istálló szagot, mert nekem az annyira csodálatos és annyi jó emlékem fűződik hozzá. Imádtam, hogy beleszőtted ezt a szeretet illatot. Meg azt is, hogy belevitted, hogy a szuszogása, mert annyira jó tényleg, amikor hallod a ló szuszogását, és amikor megsimogatod, és átöleled, és nem csak hallod hanem érzed is, és jó meleg és cirógat. Jajj imádok lovakat ölelgetni dsjkgnsdfjkl Meg etetni, meg kefélni xD
Nagyon tetszett, hogy azt is beleírtad, hogy a ló nem bánt, és hogy szeret, meg odafigyel rád. Mert ez tényleg így van, a ló sose bánt szándékosan, főleg egy olyan embert akit szeret. Ha baj történik, akkor általában azért, mert megijed, vagy valami olyanért, amiről nem ő tehet. Nem véletlenül van annyi lóterápiás kezelés. Hát ezek az állatok annyi szeretettel és törődéssel vannak tele. Te pedig ezt és a kapcsolatot, ami egy ló és egy ember között kialakulhat gyönyörűen megragadtad már ebben a rövid kis novellában is. Hát a hosszún biztos sirtam volna.
Egyébként neked van saját lovad is? *-* Meg estél már ilyen durvát? Én amúgy még sose estem le lóról, meg nem volt velük semmilyen balesetem, de szerintem engem sem tudna visszatartani :D
"te vagy az én tükörképem, aki már a jövőben jár." - hát igen, annyira szép *-*
"Otthonommá lettél a múltban, hogy a jelenemet jobbá tehesd, a jövőmet pedig megpecsételd; mert az életben csak követnem kell lépteid nyomát, hogy tudjam: jó úton járok." - na ha az előző szép, akkor erre meg nincsenek szavak.
Egyébként, ha olyan régóta lovagolsz, megkérdezhetem, hogy csak hobbi szinten, vagy profi szinten esetleg valamilyen versenyekre is jársz? :3
Imádtam!
Várom a kövit is *-*
Szia!^^
TörlésOh jajj, hát igyekszek, egyszer én is mindenképp meg szeretném írni, az már más kérdés, hogy mikor fogom megtenni xdd de úgy örülök, hogy mindenki szívesen olvasná :D
Olyan durva, hogy mennyi mindenkiről kiderül, hogy lovas, hát én ezeket nem is tudtam, hát miért nem??? Azt nagyon sajnálom, hogy már ennyi ideje nem lovazol, de tökre megértem az okát. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, amiben szerintem nagyon kevesen. Kb 6-7 éve megismertem egy lányt, aki otthon tart két lovat és hozzá kezdtem el járni, de ne ilyen lovardát képzelj el, a lovak a kert hátuljában vannak egy beállóban, egy utcával feljebb pedig ott van nekik a legelő, a pálya is onnan van lekerítve, bár nagyrészt mi hosszú terepekre és túrákra járunk. Én nem is szeretem egyébként a lovardákat, rengeteg minden miatt, főként a lovakhoz való hozzáállásuk miatt, meg nem nagyon bírom azt a sok beképzelt öntelt pénzes csajszikát akik megfordulnak arrafele xd nem tudom egyébként hogy működnek e így koronában, szerintem mivel szabadtéri sport van rá esély, egy próbát megér, hátha.
Én is annyira imádom az istálló szagát, olyan mintha otthon lennék xdd meg hát maga a ló illat is, mindig az első dolgom odamenni, megölelni és megszagolni őket. Olyan jó, hogy neked is ilyen szép emlékeket hozott elő ez, nekem is annyi van, a sok-sok almozás meg lószarcsata xdd felejthetetlen. És tényleg olyan varázslatos érezni is lovat, erről mindig a szőrén lovaglás jut eszembe, hogy az egyik legszebb lovas élményem az volt, mikor először kimentem szőrén terepre, és úgy igazán megtoltuk a vágtát, hát az tényleg leírhatatlan érzés volt.
Ez pontosan így van, szándékosan sose bántana, meg hát a lovaknak már csak a lelke is gyógyít, annyira durva. Egy időben volt ott nálunk terápiás lovagoltatás is, sokszor besegítettem én is, és hát olyan durva volt látni a beteg gyerekeket, ahogy felszabadulnak a lovaglástól, vagy ahogy pl egy autista kisfiút rávesz a ló a beszédre, vagy valakit akinek agyvérzése volt segít, hogy újra tudjon mozogni. Tényleg elképesztő, egyszerűen szavak nincsenek rá.
Hát sajnos saját lovam nincsen rip, de a két ló, akiket lovagolok olyanok nekem igazából, mint a saját lovaim, használhatom is őket bármikor, szóval ez tényleg egy elképesztő szerencsés helyzet, amiért hát nagyon hálás vagyok, ha ez nem lenne valószínűleg már én se tudnék lovagolni egy jó pár éve. Ennyire durvát amit beleírtam a novellába szerencsére még sose estem :D de alapvetően már meg se tudom számolni, hányszor estem, a legdurvább talán az volt, mikor eltört a kobakom és pár hónapig fájt a derekam, de annak se lett semmi komoly szövődménye, kórházban sem voltam vagy ilyesmi.
Ohh, köszönöm a kiemeléseket, örülök hogy ennyire tetszettek ezek, még egy ilyen rövid novellában is :D
Hát profi semmiképp se vagyok xd igazából a lovaglás nekem mindig az életem része volt és lesz is, de csak hobbi szinten, sose vágytam a versenyzésre. Ennek is ugyanaz az oka, amiért a lovardákat nem szeretem. Testközelből láttam, ahogy milliókért adnak vesznek csodás lovakat, csak mert nem elég jó, nem elég szép, nem lehet többet kihozni belőle stb. és kiölik a lóból az életet és a szeretetet, a vágyat, hogy kapcsolata legyen az emberrel, olyan igazi special bond, és hát abban a világban is minden a pénzről szól, nem pedig a lóról. Úgyhogy én eldöntöttem, hogy ebből nem kérek köszönöm :) egyedül a pomázi lovas majálison szoktunk elindulni minden évben, de az teljesen más típusú, mint egy díjugrató vagy díjlovagló verseny. És kicsit se bánom, mindennél többet ér az, ami most van :D
Hát köszönöm ezt a hosszú véleményt, meg hogy tetszett, és érdekel téged is ez a téma, nagyon örülök neki :D
Szia~~ ^^
VálaszTörlésLovak *-*
Úristen de imádom őket. Nagyon kis aranyos, szinte zabálni valóak. Amellett, hogy extra cukik méltóságteljesek, gyönyörűek *-*
Áh, a ló megszállott énem megjelent :,D
Hú, én igen régóta szeretnék már elkezdeni lovagolni, de sajna eddig nem sikerült eljutni odáig ><
Milyen mázlista vagy, hogy több éve lovagolsz *-*
Hát, engem érdekelne az a több ezer szavas verzió is, szóval, ha megírod, akkor megkérnélek, hogy jelölj meg ^^
Hát, annak ellenére, hogy ez egy rövid verziója az eredetienk nem cicóztad el. Mármint hát fuh. Mennyi érzés, mennyi gondolat, és akkor itt van a tökéletes kivitelezés is. Ezt olvasva valamivel közelebb éreztem magam a lovakhoz, mint eddig, úgyhogy köszönöm szépen, hogy ezt megírtad ^^
Amikor megölelte a lovat *-* Ehhez már volt szerencsém nekem is, és komolyan mondom, elolvadtam. Nagyon kis gondoskodó állatok, és ahhhhh.... Nem tudok elszakadni a ténytől, hogy a lovakról írtál xDD
Nagyon sok gyönyörű gondolat volt benne, nem is tudom, melyikeket emeljem ki, de csak sikerült párat választanom.
"Pontosan ezért tudod, hogy mire vagyok képes, és mutatod ezt meg nekem létezésed minden mozzanatával."
"Szemeid mindent elárulnak; ravasz bölcsesség és méltóságteljes szeretet tükröződik vissza rám, olyan vagy, akár egy feltárásra vágyó emlék. Az embernek mélyre kell ásnia, hogy megértsen, de nem is igazán benned, hanem saját magában."
Ezek voltak azok, amik tényleg nagyon megragadtak. Lovak *-*
Abbahagyom az imádatom, de nem tudom, mennyire lett értelmes, amit ide leírtam XD
Köszönöm, hogy olvashattam, rettentően tetszett! Várlak a következő körben is! ^^
Szia!^^
TörlésÁhh de örülök, hogy így szereted a lovakat! És hát igen, gyönyörűek és imádnivalóak :D remélem egyszer tényleg elfogsz jutni odáig, hogy elkezdj lovagolni, tényleg annyit tud adni ez a sport, hogy mindenkinek meg kéne tapasztalnia.
Ha egyszer megírom mindenképp megjelöllek, csak össze kell szedjem magam az íráshoz xd
Hát nagyon örülök, hogy sikerült ennyi érzelmet belecsempésznem a rövidsége ellenére, nem gondoltam volna, hogy ez sikerült, mert tényleg eléggé összecsapottnak éreztem. De az tényleg annyira jól esi, hogy úgy érzed így te is közelebb kerültél ezzel a lovakhoz :D
Hát nem is kell elszakadj a ténytől, mert hát lovakról írtam xdd és hát igen, olyan jó érzés megölelni őket, tök jó, hogy ehhez már neked is volt szerencséd :D
Ohh köszönöm a kiemeléseket ^^ örülök, hogy ennyi minden megragadott ebből a rövidke novellából.
Köszönöm a véleményed!^^
Lóbolond jelentkezik, elnézést, hogy ilyen későn érkeztem meg.
VálaszTörlésIgen, minden egyes sort és szót és érzést ismerek. Sajnos nincs saját lovam, de elég régóta mozgok körülöttük hozzá, hogy a balesetek bezsebelése is ismerős legyen.
A szeretet, ami körüllengi őket, ha elég türelemmel és nyugalommal fordulsz feléjük, a puhaság, egyfajta mély gondolkodó bölcsesség. Aztán persze van hogy megbolondulnak és csak fogod a fejed :DD
Őszintén szólva örülök, hogy a rövidebb verziót tártad elénk, bár a végére érve, szívesen elolvasnám a hosszút is majd, ha egy nap rászánod magad és megajándékozol vele bennünket. Kíváncsi lennék rá, hogyan írod meg a balesetet és az agóniát, ami utána következett.
Az események hiánya nem sok mindent enged írni, de tudnod kell, hogy éreztem a történetedet mélyen a szívemben ezeknek a négy lábú monstrumoknak a szerelmeseként :3
Szia!^^
TörlésHát a lényeg, hogy ideértél :D
Wow, hogy mennyi lóbolond van itt, és én nem is tudtam róla! Ha másra nem, erre jó volt ez a rövidke egyperces, hogy ezt megtudjam :D
Hát igen, egy ló igazából maga a nyugodtság, aztán felülsz rá, és rájössz hogy ja nem xd de örülök, hogy neked is ismerősek ezek az érzések.
Haha, hát részben ezért is nem írtam meg a hosszút, rátok is gondolva, az már más kérdés, hogy időm se lett volna nekem se rá xd de örülök, hogy azért érdekelne a hosszabb, talán egyszer összeszedem magam rá és megírom :D
Hát igen nem sok minden történt most ebben a novellámban, de a lényeg, hogy minden érzést ilyen jól át tudtál érezni.
Köszönöm a véleményed!^^
Szia!
VálaszTörlésElőször is ezer elnézést és bocsánat, hogy késtem ;-;
Másodszor pedig, én tökre szívesen olvasnám hosszabbat, ha egyszer megszületne, mindenképpen szólj! :D
Már többször említetted, hogy mennyire szereted a lovakat, és annyira érződött minden soron ez az őszinte szeretet, hogy akkor is átéreztem volna, ha semmi kapcsolatom nem lett volna a témával. Én egyébként sosem lovagoltam, viszont mivel a fél (ha nem az egész) gyerekkoromat másoduncsimék tanyáján töltöttem, ahol bizony ló is volt nem egy, kellemes emlékeket idéztél fel:D
Kiskoromban nagyon féltem egyébként a lovaktól, mert ők nagyok voltak, én meg törpe és másoduncsim mindig megmutatta, hogy ugyan már, nem fognak bántani és egy idő után mindig azzal kezdtem, mikor mentem hozzájuk, hogy megsimiztem a lovakat :D Szóval nagyon tetszett, hogy kiemelted, a lovak sosem bántanának direkt, mert tényleg nem.
Annak ellenére, hogy ez a sokkal rövidebb verzió, szerintem teljesen jól átadtad, amit szerettél volna, és örülök, hogy így is olvashattam!! :D
Köszönöm szépen, és mégegyszer elnézést a rengeteg késésért! ;-;
Szia!^^
TörlésHát a lényeg hogy ideértél, még ha egy kicsit késve is :D hát nagyon örülök, hogy mindenki szívesen olvasná a hosszabbat is, csak vegyem egyszer rá magam xd
Nagyon örülök, hogy ennyire lehetett érezni ezt az őszinte szeretetet, hogy ennyire át tudtam adni. Jajj, hát elképesztő jó lehetett egész nyarakat ott tölteni, el tudom képzelni, nekem is volt ilyen, tényleg a legjobb emlékeim közé tartoznak :D
Én tökre megértem egyébként, hogy néhányan miért félnek a lovaktól, mert hát ha az ember nem ismeri őket tök más lehet a helyzet, de tényleg a valóságban nagyon jólelkű állatok, akik nem szeretnének ártani nekünk.
Nagyon jól esik, hogy szerinted is sikerült átadnom, amit szerettem volna :D
Köszönöm a véleményed, és semmi gond, a lényeg, hogy írtál!^^