Zene: Michael Jackson - Smooth Criminal
A vasárnap délutáni kellemes napfény égetően tört át az ablaküvegen, egyenesen az én íriszeimet sütve erejével. Hiába próbáltam elkerülni a kontaktust, máris csak foltokat láttam magam előtt, pedig ez volt a dolog, amit a világon a legjobban utáltam, mióta idekerültem: ha le kellett hunyjam a szemeimet. Milyen ironikus, hogy pont ennyire féltem sokszor kinyitni is; sokszor kívántam, bár ne látnék, bár ne éreznék, csak tűnnék már el innen.
Nem akart képek tömkelege villódzott előttem, feketeség emléke borult rám, ahogy próbáltam elhessegetni a rettegést, ami nap mint nap keserítette az életemet. Egy harmadik emeleti lakásban kucorogtam, már ki tudja mennyi ideje, a megmentésemre várva. Vajon soha nem fog már elérkezni a szabadulásom pillanata? Örökre ide leszek zárva, együtt ezzel a szörnyű emberrel, aki minden este meg akar ölni, de végül mégsem teszi?
Utáltam ezeket a délutáni órákat. A nyugati fekvésű lakást kegyetlenül felmelegítette a nyári napsütés, én pedig nem tudtam hova menekülni előle. Szenvedve tűrtem minden áldott nap, ahogy szinte grillcsirkévé sültem a függöny nélküli, egész falas ablakokon keresztül, de közben szívem mélyén azt kívántam sose jöjjön el az este; sose jöjjön el Ő, aki az életemet akarta lerombolni, s elvenni.
Emlékeimmel próbáltam elütni az időt. Magam elé képzeltem a biztonságot nyújtó egykori szobám falait, a bútorokat, a színeket és illatokat; hagytam, hogy felkússzanak az orromba, s érezzem kezeim között a selymes takaró tapintását, a bézs kellemes melegét, és a hűvös szellőt, ami az ablakon belibbenve meglebegtette a függönyöket. Szinte már bőrömön érzékeltem az elmém által kreált képzeletet, csupán izzadságtól gyöngyöző homlokom tudatta velem a kellemetlen valóságot.
Kulcs a zárban. Elforgat, kattan, ajtó nyílik. A félelem magába szippantott másodperceken belül; testem megállíthatatlan remegés kezdte rázni, képtelen voltam tisztán látni. Nem értettem, mit történik, mivel a Nap még jócskán ragyogott teljes erejével: ilyenkor még nem kéne megérkeznie Chanyeolnak. Még óráknak kellene eltelnie békességben, meg persze hőségben, álmodozva a szabadulásról és a régi életemről.
— Itt vagy, Baek? – ajtócsukódás után azonnal meghallottam mély tónusú hangját, mely füleimben csengett a nap minden percében. Ereimben rettegés száguldott végig, megmérgezve minden porcikámat, s ezzel együtt engem is. Képtelen voltam szabadulni: úgy az érzéstől, mint erről a helyről.
— I-itt – köszöntöttem remegő hangon, a szoba sarkából véletlenül sem előbújva. Térdeimbe temettem arcomat, nem szerettem volna még hazaérkeztét. Nem készültem még föl kellően az aznapi küzdelemre, s arra, hogy lássam Őt. Vajon milyen módszer van még a tarsolyában, amivel meg szeretne próbálkozni? Volt már leszúrás, akasztás, fojtás, verés, különböző módokon és eszközökkel. Mi foroghat még annak a borzalmas lénynek a fejében?
— Hogy vagy ma? – tette föl a mindennapi becsapós kérdését. Odasétált hozzám, nyurga lábait fél szemmel érzékeltem magam mellett. Túl közelről hallottam légvételeit, így csak messzebb és messzebb próbáltam mászni tőle; kár, hogy a fal nem engedett tovább távolodni, így kénytelen voltam tűrni, ahogy hosszú ujjaival kisimítja szemembe lógó tincseimet, és fülem mögé tűri őket. Ahogy félve pillantottam föl térdeimből álló védvonalamból, egy szeretetteljesen mosolygó szempár nézett le rám. Meleg tekintete törődést sugárzott, ahogy arcomon pihenő tenyere is; ugyanígy a kedvenc vanília fagyim, ami a mellette levő szatyorból kandikált ki.
— J-jól vagyok. J-jól vagyok. Jól vagyok – dadogtam a szokásos, betanult válaszomat, amit mindennap feleltem ugyanerre a kérdésre ugyanígy, többször elismételve. Jól vagyok. Hát hogy ne lennék jól? Ki ne lenne jól az elrablója társaságában, szenvedéssel teli napokkal maga mögött, folyamatos rettegésben és sóvárgásban élve.
— Mindig csak a hazugságok, Baek – aggodalmas íriszei engem pásztáztak, teste melegétől libabőrös lettem; iszonyú frusztráló érzés volt. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy a kimondott szavai súlyától és a jelenlététől egyaránt elvesztem a fejem, a lehető legrosszabb értelemben. A mérhetetlen harag sunyi módon kúszott fel egészen a nyelvemig, akár egy kígyó, ami az áldozata bekebelezésére vár. Az ösztön néha erősebb a félelemnél, az ész pedig háttérbe szorul; abban a pillanatban én csak a bátorságot adó haragot éreztem.
— Nem hazudok! Te hazudsz, te pszichopata állat! – löktem fel teljes erőmből az előttem guggoló fiút, aki a hirtelen mozdulattól hanyatt esett. Az ablak mellé menekülve vártam a bennem forrongó, robbanni készen álló dühvel, s a meglepetten feltápászkodó Chanyeolt figyeltem közben. Vajon mi lesz a következő lépése? S az enyém?
Csupán néhány másodpercig néztünk farkasszemet egymással. Ereimben éreztem szívem heves pumpálását, zavarodott tekintetétől azonban bennem is megmozdult valami. Kár, hogy ez nem tartott sokáig; íriszei feketesége hirtelen nőtt naggyá, vonásai szilárd keménysége ekkor már félelmet keltett bennem. Nem volt visszaút, én pedig meg kellett fizessek az előbbi tettemért.
Nem gondolkoztam sokat. Csak ki akartam szabadulni innen végre, ebből az átkozott lakásból, ebből a nyomorult életből, ettől a szörnyű embertől, ezektől a borzalmas érzésektől, amik felemésztettek belülről. Így csak a fürgeségemet kihasználva az általa nyitva hagyott ajtón kirohantam, egyenesen a konyhába, s egy éles kést tartottam magam elé fegyverként.
Sebesen szaladt utánam, de hosszú lábai ellenére nem ért utol időben. Kezemben volt a szabadulásom egyetlen lehetősége, és ekkor már olyan makacs szabadságvágy kerített hatalmába, hogy semmiképp sem lettem volna hajlandó megfutamodni; puszta kézzel is képes lettem volna megölni, ha az biztosította volna a menekülőutamat.
— Ne tedd ezt, Baek! – figyelmeztetett Chanyeol lassú léptekkel közeledve felém. Hiába próbáltam, szemeiben kavargó érzelmei megfejthetetlenek voltak. Villódzó kavalkádként vetültek vissza rám, aggodalommal, haraggal és fájdalommal telve. Vajon melyik bizonyult a legerősebbnek? – Add ide azt a kést, hogy senkinek se tudj ártani!
— N-nem! B-biztos, hogy n-nem! – igyekeztem határozottnak hangzani, de a fránya dadogásom még itt is az utamban állt. Akaratom mellett kitartva továbbra is felé tartottam a fegyver élét; ezzel is próbálva bizonygatni, hogy képes lennék megölni.
— Akkor kénytelen leszek én elvenni tőled – meglepően nyugodtnak hangzott hangja, ellenben az én ideges remegésemmel. Nem veheti el, mert akkor megöl vele. Ekkor már hátráltam és menekülőutat kerestem a folyamatosan közeledő fiú elől, aki úgy lépkedett felém, mint egy nagymacska a prédájára vadászva.
Ugyan a gyorsabb én voltam, de fel sem merült bennem, hogy erősebb lennék nála. Így is történt. Hirtelen ragadta meg csuklómat, olyan intenzitással szorítva, hogy alig bírtam markomban tartani a megszerzett kést. Olyan közel állt hozzám, hogy rettegésem újabb hulláma talált rám vészjosló tekintetétől, és mivel így is ellenálltam neki, a falhoz lökött, hogy minden porcikámból kiszorítsa a levegőt; s ha az oxigénhiány nem öl meg, majd ő megteszi.
Elkezdte kicsavarni vörösödő ujjaim közül a tárgyat, de mikor ez nem sikerült neki, új taktikát keresett. A pengét egyenesen a csuklóm felé fordította, s undorító, gonosz vigyorral arcán kezdte az éles tárgyat hófehér bőröm felé tolni. Ijedtemben képtelen voltam bármit is tenni; erejével legyőzött, testével összepréselt, a vénáim felé közeledő kés pedig életemet készült elvenni.
— Ne tedd ezt, Baek! – figyelmeztetett vészjóslóan vergődésemet látva, de nem foglalkoztam vele. Élni akartam, mégis a halál ösvényére tévedtem. – Kérlek!
Kiserkent az első vércsepp, a fájdalom csípése élesen hasított belém. Szemeim hatalmasra tágultak, ahogy megláttam a csuklómból patakokban folyó sötét folyadékot. Nem is éreztem akkora kínt, amekkorát az ember elképzel; szinte felfogni képtelen voltam a történéseket, egyedül a hirtelen hideg levegő csapta meg az ekkor már lézengő testemet. Csúszott a kép, ahogy a döbbenten eltávolodott Chanyeolra néztem, s olyan különös érzés szabadult fel bennem, mikor a markomban tartott tárgyra pillantottam.
Hirtelen játszódtak vissza fejemben az elmúlt másodpercek, percek, sőt napok történései; vagy talán hetek voltak? Fénysebességgel villantak fel a képek előttem, elém tárva a kegyetlen valóságot az elmejátékról, ami velem űzetett. A pillanat, ahogy fejemet a nyakam köré szoruló kötélbe helyezem, hogy elzárja az oxigén útját, s másodperceken belül az engem védelmező fiú megemel, védelmezve életem. Ahogy saját magam játszadozom a hatalmas és nehéz kődarabbal: saját fejemet ütve bele, míg már mindent csupa vér borít, egészen Chanyeol érkezésééig. S végül látom, ahogy a kést gonosz, de közben keserves tekintettel mártom bele ütőerembe, miközben a megmentésemet feladni nem hajlandó fiú teljes erejével próbál megakadályozni ebben; hiszen ő mindig azért volt mellettem, hogy megóvjon önmagamtól.
A magas fiú remegve szorított karjaiba, könnyei zuhogó esőként áztattak el engem. Milyen furcsa, hogy épp így kerültem felszínre; a bennem lakozó szörny végre életre kelhetett, s az ellenségnek hitt ember valójában a megmentőmmé vált, míg a valódi veszélyt csupán én magam jelentettem. Keserű, élettelen kacaj hagyta el számat, tudomást sem véve a csuklómat szorító, átázott rongyoktól; részben a saját véremtől, részben Chanyeol könnyeitől. Hiába próbálkozott, én már tudtam, hogy késő. Éreztem, hogy mindennek vége.
Fejemben már messze jártam, átadva a helyet Neki, akivel a küzdelem során alulmaradtam. A jól ismert, biztonságot nyújtó otthonom falai között vártam a családomra az ismerős érzések közepette, s reméltem, hogy nem bánkódnak utánam sokáig. Nem lett volna más választásom, mert ereje felülmúlta enyémet, akarata erősebbnek bizonyult sajátomnál.
A mélyre elásott én, aki nem akart többé élni, távol akart kerülni az evilági szenvedésektől és a fojtogató, sötét érzésektől, minden erejét bevetette a felszínre jutásért, s győzni látszott; mindenemet elrabolta, felemésztett, így nincs már miért maradjak.
Te mosolyogsz, én sajnálom; te teli vagy, én üres; te élsz; én meghalok. Megölted a lelkem, mert magadénak akartad, s jelentéktelenből jelentőssé válni a valóságod képzete szerint csak így lehet. Beterítettél a sötétségeddel, hogy képtelen legyek bármit is látni rajtad kívül, mígnem feladva a harcot ellened, győzni hagytalak. Így tanítottad meg, hogy a legkegyetlenebb gyilkos csakis saját magunk lehet.
Sziasztok!^^
Na hát elképesztő kíváncsi vagyok a véleményetekre, bár kicsit bizonytalan vagyok (mondjuk mikor nem xd), hogy milyen is lett ez a novellám. Igazából annyira rákészültem, a leírtnál sokkal több jelenetet gondoltam ki, de olyan szívás volt az elmúlt két hetem, hogy ezt a novellát is kb tíz részletben sikerült megírnom. És tök furcsa érzésem van, valahogy nem érzem annyira magamat most ebben az írásomban, pedig a fejemben olyan jó kis sztori volt :(
Mindenesetre kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok róla!^^
Szia!
VálaszTörlésBaekyeooool <3
Jaj, amúgy mikor megláttam, hogy posztoltál, és Baekyeolt, mondom nem hiszem el XD Ez vagy a harmadik alkalom volt minimum, amikor ugyanazzal a párossal írtál, akivel éppen én is akartam, aztán valamit mindig variálnom kellett, de most végül nem hagytam magam, jó is két Baekyeol egy körben, Baekyeolt a népnek! XD
Hát én tényleg azt hittem, hogy Chanyeol egy pszichopata, aki bántja Baekhyunt, de azóta még vagy ötször elolvastam, és úgy sajnáltam végig Chanyeolt. ;;
Még ha Baekhyun is áldozat volt, és a végén ő halt meg, megremegett a szívem, amikor kisimította a haját a szeméből, és amikor a végén karjába fogta. ;;;
Ezek is voltak a kedvenc részeim a novelládból, és nagyon tetszett a végén a dőlttel írt gondolat is. Ez a koncepció is tetszett, hogy amolyan személyiségzavarban szenved, és behaluzza, hogy igazából Chanyeol bántja, de amúgy önmaga.
Sajnálom amúgy, hogy nem nagyon volt egyben időd megírni, talán emiatt is érezheted, és érződik kicsit, hogy más, mint mondjuk a Jaeyong volt, mert abban aztán úgy benne voltál, hogy a hajad se látszott ki, de így most gondolom nem is nagyon tudtál ráhangolódni meg minden, de az érzéseket én éreztem belőlem leginkább onnantól kezdve, amikor Chanyeol hazaért. És omg, vaníliás fagyi ;;
Amúgy ami a helyt illeti, szívesen cseréltem volna Baekkel, mert én itt ülök a sötét, nap se süt be szobában, és pulcsiban fázok, míg kint van vagy 30 fok XDDD rip me
Találtam pár hibát:
"mi nap, mint nap keserítette az életemet." - ebben a szófordulatban nem kell a mint elé vessző, és innen a keserítete elől kicsit hiányzik nekem a meg igekötő.
"ellenálltam neki a falhoz lökött"- neki után kell egy vessző
"sötét érzésektől minden erejét bevetette" - érzésektől után kell egy vessző
Örültem, hogy Baekyeollal írtál, most, hogy néztem momenteket az enyém miatt is, egész eddig nem is tudtam, hogy mennyire hiányoztak, úgyhogy jólesett a lelkemnek, még ha ilyen komor is volt.
Remélem, hogy a következő kettő körben már több időd lesz, és igazán ott tudod érezni magadat a novellákban!
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésHaha, hát én ilyenkor úgy örülök, hogy mások is hasonlóra gondolnak mint én, még ha csak a szereplőkben is, tök érdekes szerintem, hogy néha mennyire hasonló dolgokat hoz ki belőlünk egy egy zene. Szóval legközelebb ne tervezz csak ezért újra mindent xd
Hát örülök annak, hogy a végéig tényleg elhitted, hogy Chanyeol bántja őt, mert ezt akartam elérni :D egy csomót gondolkodtam amúgy az elején, hogy E/3ban írjam e, de aztán rájöttem hogy úgy nem tudnám ezt kb sehogy se leírni. És olyan jól esik, hogy tetszettek ezek a részek benne, most úgy érzem nem írtam ezekből túl sokat a novellába, amik ilyen kis megkapó gondolatok lennének, meg cselekedetek, de mégis ezeket kiemelted :D
Az alapkoncepció nem is tudom honnan jött amúgy xddd de a lényeg, hogy tetszett neked, meg a végén is a gondolat.
Hát én is tökre sajnálom, hogy ennyire nem volt most időm, és hát igen nem nagyon tudtam ráhangolódni, ezt éreztem is hogy elég szenvedősen jöttek most a szavak, de mégsem akartam elskippelni a kört, mert most már féllábon is végigcsinálom skip nélkül xd és hát azt a Jaeyong novellát nem tudom hogy csináltam, de abban tényleg annyira benne voltam hogy hú, nem tudom bármikor még sikerül e olyat írnom. De a lényeg, hoyg ebben a novellában is érezted az érzéseket ezek ellenére :D
Hát én veled cserélnék xddd igazából ez részben az én hangulatomat írta le, itt a panelba a nagy ablakok nyáron halál, csak lehúzott redőnnyel lehet létezni, mert szó szerint megsül az ember, főleg akinek a nyugati oldalra néz az ablaka, szinte egész nap idetűz a nap. És hát ez borzalmas tud lenni a 40 fokban xd
A hibákat máris javítom ‹3
Tök régóta szeretnék velük írni, aztán végül mindig mással írtam, azt mondjuk nem tudom miért pont ilyen témához választottam őket xd lehet mert most annyi dolgot láttam tőlük a bevonulás miatt meg minden, és már most hiányoznak, hát mi lesz velem :( de örülök, hogy a komorsága ellenére jól esett olvasni velük :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia^^
VálaszTörlésAztamindenit xD
Jól értelmeztem, hogy csak beképzelte, hogy bántani akarja? Azt hizsem, van ilyen betegség is, csak a nevét nem tudom. xD Az elején volt egy olyan gondolatom, hogy ezt biztos csak ő képzeli be, de aztán mindent úgy írtál, olyan sötétséggel, olyan komorral, hogy végül elvetettem ezt a gondolatom, ded most már nem tudom mi történt xD
A hangulata nagyon tetszett, olyan szépen leírtad minden egyes gondolatot é mozdulatot.
Sajnálom, hogy ilyen kevés időd volt írni, és nem tudtál ráhangolódnji, viszont én ezet egyáltalán nem éreztem, szóval nyugi, nagyon jó novella lett.
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Jahjj még azt szerettem volna, hogy a címe is nagyon tetszik, mert ez is mutatja, mennyire be tud magyarázni mindent magának az ember, szinte játszik vele az elméje :D
TörlésSzia!^^
TörlésIgen, jól értelmezted :D van egyébként tényleg ilye betegség, vagy betegségek, amik ilyen képzeteket tudnak okozni, hát mindenesre elég creepy xd hát örülök, hogy neked is csak a végén esett le végül, még ha sejtetted is, mert ez volt a célom, bár az ilyenekben még van hova fejlődnöm bőven, a cselekményleírások nem feltétlen az erősségeim :D
Hát nagyon örülök, hogy te nem érezted annyira, hogy kicsit kapkodósan írtam, és neked tetszett így is :D
Hát nagyon örülök, hogy a cím is tetszett, sokat agyaltam rajta amúgy, de semmi se tűnt elég jónak, végül ennél maradtam :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia!^^
VálaszTörlésElőször is, szerintem tök jó választás ez a páros, mert illik rájuk minden, ez a dark, ez a pszichos meg kifejezetten, és mondtam is magamba hogy ezaz, megint olvashatok olyan történetet, ahol Chanyeol egy pszichopata XD ja hát kill me, de imádom a pszichopata Chanyeolt.
Tök jól bevezetted az elejét, rendesen éreztem Baekhyun félelmét, az egész novella hangulatát, bár hogy őszinte legyek, nekem ez a cím elég spoileres volt már onnantól, hogy bejott Chanyeol, mondtam is magamba hogy na, tutira majd csak behallucinálja magának, Chanyeol meg csak jót akart neki ÉS TÉNYLEG XD Amúgy olyan érzésem volt miközben olvastam, hogy befeszültél azon, hogy nem fogjuk érteni a novella lényegi dolgát és próbáltad nagyon megmagyarázni, de nekem ez már túlmagyarázás volt. Részemről lehetett volna kevesebb utalás is arra, hogy ezt mind behaluzta Baekhyun. Amúgy tok érdekes, mert pl a Namjoonos novelládnál a magyarázat hiányát emeltem ki. Hát remélem, hogy egyszer meglesz a tökéletes balanszod ehhez.
Szerintem sem vagy annyira benne, mint a régebbi írásaidban, annyira a karaktereket sem éreztem, hát nagyon sajnálom, hogy kevés időd volt rá. Viszont a gondolatokat nem hiányoltam, ennek most nagyon jól állt, hogy nem szúrtál bele x gondolatot, mert nem lett volna hiteles így, Baekhyun szemszögéből ha közben ilyen meg olyan dolgokra is gondol, úgyhogy ezt jól eltalaltad.
Nagyon remélem, hogy a következő körre több időd lesz és olyat fogsz írni, amit te is érezni fogsz.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésAmúgy igen szerintem is úgy illik rájuk ez a darkos, creepy hangulat, hát mit lehet tenni ha Chanyeollal ilyen írások születnek, szeretjük és kész xd
Hát nagyon örülök, hogy az elején érezted Baek félelmét, meg a hangulatát is, bár azt sajnálom hogy a cím ilyen spoileres volt, erre nem is gondoltam xdd de legalább milyen jól ráéreztél mi fog történni xd
Huh, hát ezt én egyáltalán nem vettem észre, de most hogy mondod tényleg néhány helyen túlmagyaráztam a dolgokat, hát sajnálom hogy ez így sikerült, tényleg ebben valahogy meg kell találjam az egyensúlyt. Igazából eleve nem sok ilyet írtam szerintem, ahol a cselekmények lennének középpontban, és ilyenkor valahogy elcsúszok ezeken a dolgokon, de hát mostmár tudom mire kell odafigyeljek :D
Hát én is sajnálom, hogy nem mindig sikerül úgy benne lennem minden írásomban, de most remélem több időm lesz már tényleg, vége a vizsgáknak meg érettséginek meg mindennek :D viszont annak nagyon örülök, hogy nem hiányoltad a gondolatokat, szerintem se illett volna ide, de mégis nekem fura volt így írni.
Köszönöm a véleményed!^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésHuh, nekem tetszett maga az alapötlet, viszont nem nagyon jöttek át a karaktereid, amit nagyon sajnálok ><
Uff, először azt hittem, Chanyeol tényleg egy pszichopata - kezdtem örülni a fejemnek, hogy na végre valami XD -, erre kiderül, hogy tényleg segíteni akart neki. Ah, anyám, annyira sajnáltam szegény Chanyeolt!
~Vaníliás fagyi *-* Imádom~
Baekhyun félelme átjött, és teljes kész voltam, hogy akkor Chanyeol most tényleg kinyírja... Viszont nem értem, hogy hogy sül meg a 30 fokban. Hát én vastag takaróban 35 fokban képes vagyok fázni XDD
Fura vagyok, mert télen meg melegem van a 10 fokban...
Igazából nagyon tetszett, hogy ilyen pszichotrilleres beütése volt (az is volt, nem csak beütés, de semmi baj...). Én személy szerint imádom ezt a műfajt.
Egy kicsit én is soknak éreztem az utalást, ahogy már előttem Vivien is kiemelte. A cím szerintem tökéletesen illik hozzá, és jelzi is, hogy miről lehet szó a történetben, ennek ellenére szerintem ez egy szuper cím! ^^
Köszönöm, hogy olvashattam! Remélem, a következő körre több időd lesz! ^^
GODNESS... ássatok el xDDD
Törlésszóval, a pszichotriller nem műfaj, hanem zsáner
Szia!^^
TörlésHát én is nagyon sajnálom, hogy ez most így sikerült :( remélem a továbbiakban ennél jobb novellákat sikerül majd hoznom!
Haha, hát én is gondolkodtam rajta, hogy pszicho Chanyeol, mert azt szeretjük, nincs mit tenni, de végül ennél az ötletnél maradtam, ami örülök hogy azért tetszett :D
Hát örülök, hogy a félelme átjött Baeknek, legalább ennyi xd és hát úristen én azt nem értem hogy lehet ennyire fázni, én a 25 fokban meghalok már olyan melegem van xdd a hideget szeretem, a nyarat nagyon nem, és itt a panelben tényleg nagyon durván fel tud melegedni a lakás a naptól, legalábbis a nyugati fekvésűek, és kész pokol tud lenni.
Hát annak nagyon örülök, hogy ez a műfaj, vagy zsáner, vagy már nem tudom mi xddd beütése átjött a novellának, szerintem még sose írtam ilyet, úgyhogy nem tudtam hogy fog sikerülni.
A jövőben mindenképp figyelek erre, hogy ne utalgassak túl sokat, tényleg meg kell találjam ebben az aranyközéputat, úgyhogy örülök hogy felhívtátok erre a figyelmem :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia! Elnézést szeretnék kérni a végtelen sok késésért, nem is mentegetőzök inkább ;--;
VálaszTörlésNa, hát erre a csattanóra sem számítottam a végén, én totál elhittem, hogy Chanyeol egy pszichopata, már gondoltam is rá, hogy megjegyzem, hogy mennyire "jól áll" neki ez a szerep, holott igazából pont ő volt az, aki próbálta védeni Baekhyunt és az utolsó pár bekezdésbe beleszakadt a lelkem. ;-;
Nagyon tetszett a felvezetés, meg az is, ahogyan váltottunk és jött a realizáció, hogy basssszuuuuuus :D Amúgy, én nem éreztem soknak az utalást, lehet azért, mert nagyon lassú a felfogásom és nekem minden mindig későn esik le, haha:D Én tök abban voltam, hogy Chanyeol elrabolta és most kínozza vagy valami, bár lehetséges, hogy túl sok true crime videót néztem az ebédszüneteimben munka közben ><
Nekem nagyon tetszett, nagyon köszönöm, hogy olvashattam és mégegyszer ezer meg ezer bocsánat a rengeteg késésért ><