Az éjszakai égbolt sötét tükörképe megannyi kesergő hangot nyelt el, kikiáltva őket egyenesen az Univerzumba, s így a világ feneketlen labirintusának végeláthatatlan útjaira tévedve vesztek el örökre. Gondolatban zenélő érzések dallama keveredett galaxisok találkozásával, visszhangként szólva a viharos képzetek csapdájában, szabadulni vágyva ebből a végzetes zűrzavarból.
A zsongás nem akart csillapodni. A mindig is menedékként szolgáló tetőtéri csillaglesőm funkcióját vesztette; ekkor már ő sem tudott segíteni frusztráltan veszekedő gondolataim megfejtésében. Lépésről lépésre éreztem, ahogy sejtjeimbe ivódva mérgezik meg bensőmet, tépik darabokra lelkemet, felemésztve az utolsó tanácstalan morzsát is belőlem. Letörten lógattam a lábaimat a messzi talaj felé, a távoli hegyek fölött húzódó csillagsort mustrálva, igyekezve megfejteni a beláthatatlan végleteket önmagam és önmagam közt. A rideg hangok süketítő süvítései fájdalmat okozva keltek ki magukból. Csendesedés helyett egyre csak emelték hangszínűket, képtelenné téve engem a haszontalan zsivaj kiszűrésére, belekényszerítve egy elkeserítő körforgásba, ami mindig ugyanabba a szédítő állapotba vezetett vissza; a végeláthatatlan szorongásba.
Csoszogó léptek zaja csapta meg fülem, kellemes aura lengte be az egész tetőteret. A nyugalom és bölcsesség érzete minden erőfeszítés nélkül járt át engem is, ahogy szokás szerint frekvenciánkban kapcsolódva ismertük meg egymást; az azonosság és különbözőség párhuzamán menetelve létezett ez a különös barátság, összefonva lelkünk galaxisát valami olyan láthatatlan és szakadhatatlan kötelékkel, amit talán csak maguk a csillagok voltak képesek felfogni. Namjoon némán foglalt mellettem helyett, s papucsát eldobva törökülésbe húzta lábait, majd ő is az éjszakai égboltot kezdte kémlelni. Velem ellentétben ő sokkal könnyedebben vette az elmúlt időszak akadályait: a diplomázást, a munkakeresést, a különköltözést, és a tényt, hogy a nagybetűs élet erőszakosan dörömböl az ajtónkon, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy én nem állok erre készen, vagy hogy a teljes zavarodottság és rettegés lassan átveszi felettem a hatalmat, s már a saját hangomat is képtelen vagyok tisztán hallani.
Nem kellett beszélnem ahhoz, hogy Namjoon tisztában legyem az érzéseimmel. Ahogy engem körbelengett az ő nyugalomaurája, úgy bántotta őt az én szorongó kisugárzásom, a maga minden kétségbeesett gondolatával és zaklatott érzelmével. A jól ismert csatornánkon kommunikáltunk; a vak, néma és süket énünk is képes lett volna erre, hisz az egymásra hangolódás dallama mindig azonos volt, s a köztünk levő ellentétek tették ezt olyan értékessé. Szinte hallottam az ekkor is fejében kavargó gondolatait, különlegesen elvont mélységben utazva. Ha a világot fel lehetne fedezni az ő szemein keresztül, az lehetne a legcsodásabb ajándék egy embernek.
— Elhiszed, ha azt mondom, hogy a csillagok énekelnek? - Hangja nem szakította meg a békés légkört, sokkal inkább még idillibbé tette a maga harmóniájával; s mintha abban a pillanatban egy fényben úszó csillagtérkép rajzolódott volna az égboltra, melynek bölcsességszigete egyenesen rám vetette tekintetét.
— Ha nem te mondanád, biztosan butaságnak gondolnám - feleltem kételkedő hangnemben, közben mégis kábultan figyelve a szemeim előtt játszódó varázslatot. Csillagképeket pásztáztam, s ahogy a fényesebb égitestekre pillantottam, a bennem kavargó érzések és gondolatok egyszerre akartak kitörni belőlem; mint egy visszafoghatatlan vulkánkitörés, ami jót és rosszat egyaránt kiadva magából, a környezetét is beszennyezi.
— Csak hallgasd. Csukd be a füled, és figyelj a dallamra, ami belőlük szól.
Ugyan kétkedve követtem utasításait, de a bennem is felébredő felszabadulás szinte akaratomon kívül cselekedett. Hallójáratom bezárult; csakis a keveredő érzések éneke zenélt elmém összekuszálódott gondolataiban, próbálva megfejteni a rideg hangok kegyetlen kiabálását, elragadva lelkem a földi valóságból, egyenesen egy nem evilági csoda megvalósításához. Namjoon halvány mosollyal kémlelte, ahogy hitetlenül a hatás alá kerülök; a galaxis zenéinek egyetlen dallá fonódott éneke, a világ minden hangjának és érzésének örök otthona bűvkörébe vont egy pillanat alatt.
— Amiket most hallasz, az a gondolatokkal feltöltött csillagok éneke. Ha a hangod egy csillagba költözik, örökre otthonra lel; s ha túl sok minden kavarog a fejedben, segít megtalálni a válaszod.
— Mégis hogy segíthet ebben? - Naiv kérdést tettem fel, talán már rég tudnom kellett volna a választ, főleg miután olyan lélegzetelállító képzetet mutatott, mégis a világ legnagyobb természetességével felelt.
— Ha gondolataid dallamát egy csillagba engeded. S ha össze vagy zavarodva, csak meg kell hallgatnod a csillagod énekét, hogy kitisztuljon előtted minden - tekintetét rólam az égboltra vezette, majd egyenesen egy apró fénylő pontra mutatott. — Az ott az én csillagom. Mostanában gyakran följártam ide meghallgatni. Én sem veszek minden akadályt olyan könnyedén, mint amilyennek tűnik.
Fél szemével rám sandított, miközben én az általa választott csillagot figyeltem. Ösztönösen engedtem át magam a bűvöletnek, amit a szívfájdító dallama okozott. Rohamos rettegés csapdájában kavargott, zavarodottság és káosz uralta zene szólt belőle, egyenesen a szív legmélyéről, a kétségbeesés minden motívumát megalkotva; mégsem hangzott elveszettnek, sem megrekedtnek, még kevésbé bizonytalannak. Remény és kitartás melódiája temette be a keserves éneket, a lehető legnagyobb bátorsággal és vasakarattal karöltve, azt üzenve a világnak, hogy ő igenis megállíthatatlan; hisz minden kérdésére választ adott a muzsikáló égitest.
— Csak szabadon kell engedjem a gondolataim, hogy az én csillagom is megírja a zenémet? - Namjoon mosolyogva bólintott, s lehunyva szemeit rábökött egy apró, gyengén világító csillagra.
— Töltsd ki a gondolataiddal; hogy ő örökre belőled ragyogjon, te pedig mindig benne élj a válaszaiddal és legvalósabb érzéseiddel.
Mikor aznap este kétségbeesésem talán legmélyebb pontján ragadva felsétáltam ide, az utolsó gondolataim között se szerepelt, hogy csillagok zenéjében elmerülve fogom megtalálni a bizonytalanságban a biztosat, és a félelemben a bátorságot. A saját érzelemkavalkádomat szabadon eresztve hatalmas súly zuhant le vállaimról; úgy éreztem már csak ennyitől is újra tisztábban kapok levegőt, újra lehetek bűntudat nélkül jókedvű. S amint meghallottam az égitestem varázslatos zenéjét, szívem dobbanásai újra életre készen meneteltek, ritmusra táncolva a dallamba zárt érzésekkel, színtiszta hangokkal bogozva ki a válaszok sokaságát; a haszontalan gondolatok semmisé tétele nem is tűnt olyan bonyolultnak. Zűrzavar közepén született a legszebb melódia: gondolatban zenélő érzéseim dallama belengte mindenemet, s azt hiszem a környezetemét is. Kisugárzásom egy csapásra vált mérgezőből kellemessé, s ezt felszabaduló elmém köszönte meg leginkább.
Hosszú idő óta először borította be gondtalan mosoly az arcomat.
Megtaláltam válaszaim gondolataim énekében, mikor már csak a képzelet szabhatott határt a sötétségnek; felfedeztem benne a szépet, és megtanultam a felszínre jutni egyetlen apró fénylámpással, meg persze egy rokonlélek segítségével, kinek galaxisát különös vonal köti enyémhez; egy biztonságforrás, melybe mindig kapaszkodhatok.
A bölcsesség szigetére sandítva fejeztem ki hálámat, galaxisára tekintve zenéltem el a köszönetet. Elégedett mosolya biztosított a legjobb barát létezésének értelméről.
Sziasztok!^^
Kicsit ugyan félek, hogy too much lett, de már nagyon várom a véleményeteket^^
Egyébként fun fact, hogy pontosan ezer szó lett a novella, nem is néztem írás közben, hogy hol járok, csak a végén láttam, milyen kerek számra jött ki a szószám :D
Szia^^
VálaszTörlésHú, engem már az első bekezdéssel nagyon megfogtál! Eleve a címed már megint nagyon figyelemfelkeltő volt, hát hiszen hogyan énekelhetne egy csillag?XD De annyira tetszett, ahogy ezt az egészet levezetted^^
Olyan szépen fogalmaztad meg a barátságuk lényegét. Egyébként teljesen bele tudtam magam képzelni Jin helyzetébe, mert általában velem is ez van. Mindennel bajom van, a barátnőm meg, akinek sokkal súlyosabb problémákkal kell megküzdenie, sokkal jobban kezeli a dolgokat.
„a vak, néma és süket énünk is képes lett volna erre, hisz az egymásra hangolódás dallama mindig azonos volt, s a köztünk levő ellentétek tették ezt olyan értékessé” Ahh, ez is nagyon tetszett! Mert a legjobb barátodat tényleg képes vagy megérteni szavak vagy bármi nélkül. Jaj, és én is szívesen felfedezném a világot Namjoon szemein át!^^
„Ha gondolataid dallamát egy csillagba engeded. S ha össze vagy zavarodva, csak meg kell hallgatnod a csillagod énekét, hogy kitisztuljon előtted minden” Engem nagyon magával ragadott ez a varázslatos feeling. Ahogy ott ülnek a tetőn, és erről beszélgetnek… Wow, hát tényleg az elvarázsoltál a legjobb szó erreXD
Az egészet belengte valami földöntúli béke, megnyugvás… Jó volt belemerülni a rohanó hétköznapokban^^
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!^^
TörlésHát nagyon örülök, hogy ennyire megfogott már az első bekezdés, meg a cím is, meg az ötlet is :D
Annak is nagyon örülök, hogy tudtál vele azonosulni, én is tökre átérzem ezt amúgy, sokszor a kis pitiáner problémáimat olyan nagynak érzem és kivagyok rajtuk, miközben mások meg el se tudom képzelni min mennek keresztül. De hát ez ilyen emberi dolog, hogy mindig a saját problémánk tűnik a legnagyobbnak :D
Szerintem is így van, a legjobb barát néha jobban tudja hogy mit gondolsz, mit te magad :D és jaj Namjoon szemein keresztül a világ, hát szeretném én is azt a csodát megtapasztalni!
Hát nagyon jól esik, hogy így elvarázsolt az egész feelingje, meg hogy ilyen békés és nyugodt volt, és hogy így el tudtál merülni benne és kis menedék volt a pörgésből :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia! ^^
VálaszTörlésAmikor először olvastam el, akkor az elejének többször futottam neki, hogy rendesen el is tudjam képzelni, mert úgy mindennel összetetted az első bekezdést, ami amúgy nagyon wow és szép is lett, de párszor nekikezdtem, míg megszoktam és belelendültem. De ezt meguorva a végéig már nem éreztem többször ezt, hogy nem érteném, vagy sok lenne, mert tényleg annyira szép volt és idilli, tényleg, ahogy Szandi is mondta, volt egy varázslatos hangulata. Tényleg úgy éreztem, mintha a csillagok közt úsznék, galaxiszenével körülölelve, és ilyen wow.
Hát, sokszor fogom még leírni, mert hát mindig adsz rá okot, de nagyon szépek ezek az elvont párbeszédek és érzések, amivel megtöltöd a karaktereidet, Namjoont főleg, hogy a csillagok zenélnek.. Hát imádom a csillagokat, és a zenét is, és hát ez együtt bum. Amúgy végig olyan érzésem volt kicsit, mint amikor a Kis herceget olvastam, olyan gondolkodo, deep, mégis csodálatos és így nem is tudom a végére, hogy ki vagyok feel. xDD
Nagyon szép lett tényleg minden gondolatával, a köztük lévő kötelékkel együtt, hát Namjoon csodálatos ember, és szeritnem nagyon jól átadtál itt egy darabot az ő bölcsességéből, ami annyira lenyűgöző benne.
Olyan harmonikus volt és varázslatos. Jaj, de várom már, hogy én is kifeküdhessek a csillagos ég alá, azt hiszem a táborom hetén minden éjjel meg fogom tenni, és hallgatni fogom a csillagok zenéjét. ;;;
Egy apró elírás: "Namjoon tisztában legyem az érzéseimmel." - itt véletlen elírtad a legyent
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak az utolsó körben is! ^^
Szia!^^
TörlésHát igen ettől féltem is egy kicsit xdd olyan összetett lett vagy nem is tudom, de közben meg kellett is ez szerintem, de azért néha belejavítgattam és egyszerűsítettem, mert nem akartam túlzásba vinni, úgyhogy örülök, hogy később már nem érezted ezt a bonyolultságot túl soknak, és hogy szerinted is ilyen varázslatos hangulata volt :D
Hát mindig annyira jól esik, amiket írsz, meg hogy ennyire tetszenek ezek az elvont párbeszédek és érzések, az meg hogy a Kis herceghez hasonlítod hát wow, hát nem is tudom mit mondjak rá.
Nagyon örülök annak is, hogy sikerült Namjoon bölcsességéből egy darabit átadnom, mert tényleg el se tudom mondani, mennyire felnézek rá, és milyen sokat jelent nekem, úgyhogy kicsit mindig félek vele írni :D
Annyira csodálatos érzés a csillagokat nézni, mindenképp tedd ezt meg, amikor csak lehetőséged van rá ;;;
Jujj, javítom is az elírást.
Köszönöm a véleményed!^^
Wow :')
VálaszTörlésHát ez csodálatos lett az első szavatol egészen az utolsóig. Az elején azt hittem valami űrlebegést olvasok, hogy a karakter kint van a galaxisban és lebeg XD de aztán már a másik bekezdésnel kitisztult a kép, és annyira jó volt olvasni ahogy egyre jobban belemerulunk a gondolatokba, Namjoon bölcsességébe, és a nyugodtsagba, amit árasztott magából ez a novella.
Amúgy ez tényleg így van, vannak bizonyos idolok, akiknél annyira szeretném, ha belelatnek a gondolataiba, az egyik ilyen Nam, de még a bandából Tae agya és személyisége is vonz magához. Tökre aterzem most ez a 'mihez kezdjek magammal' moodot, most kellene a legtöbb döntést meghoznom az életemben, de jelenleg jobban érdekel minden más, mint a saját életem XD egy kicsit ripnek hangzik, hát egyebkent az is XD
Nagyon tetszett az is, ahogy a barátságukat korulirtad, annyira igazi és szeretetteljes volt olvasni, ez a feltétel nélküli szeretet meg bizalom annyira illett hozzájuk. Pl az is, hogy nem nézte hülyének egyből Namot a gondolataert, hanem azt mondta neki, hogy "ha nem te mondanád, biztosan butaságnak gondolnám". Csodálatos volt, tényleg.
Lecci, mindenkinek legyen egy saját Namjoona. De jó lenne.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésAzta, hát nem is tudom mit mondjak, nagyon jól esik, hogy ezt gondolod :D hát igen az első bekezdés elég elvont lett xd meg bonyolult is, de örülök, hogy neked is kitisztult aztán a kép, meg hogy neked is ilyen jól átjött a hangulata.
Amúgy én is tökre így vagyok ezzel, vannak emberek akiknél tudni akarom egyszerűen hogy mit gondolnak, csomószor ha valamilyen helyzetben vagyok arra gondolok, hogy vajon Namjoon mit tenne, hát rip hogy sose fogom megtudni xd hát pacsi akkor, mert én is tökre ebben vagyok mostanában, tisztára rástresszeltem hogy mi lesz velem ha nem vesznek föl egyetemre, meg hogy fogom amúgy is megoldani az életem, és ez így ráment a napjaimra, úgyhogy rip. Szóval tökre átérzem ezt én is, mert amúgy lehet jobb az ha nem érdekel mintha rágörcsölsz, mert valami úgyis biztosan lesz xd
Én amúgy annyira csodálatosnak látom az ő barátságokat amúgy is, úgyhogy nagyon örülök, hogy ezt sikerült is átadnom :D
Omg, hát kéne egy Namjoon mindenkinek az biztos, az lenne az egyik legcsodálatosabb dolog ‹3
Én köszönöm a véleményed!^^
Halii!
VálaszTörlésAztaaaa.. Ez nagyon szép lett.
Az első bekezdést azt úgy értettem is, meg nem is xD
Mármint felfogtam, de nem tudtam hova tenni xD
Aztán kivilágosodott minden és nagyon tetszett!
Nyaratna kempingben vagy itthon augusztusban mikor a legtöbb csillaghullás van, kiülök(ne nézz bolondnak légyszi xD) és gyönyörködök az égben. Olyan furcsa lehinni, hogy az a sok kis pont, egy hatalmas bolygó, csak elveszik a hatalmas univerzumban. Azonban még sose gondoltam arra, hogy az éneklést és a csillagokat párosítsam, de nagyon tetszett ez a gondolat.
Nagyon édes volt, hogy egy ilyen dolgon, csak úgy elkezdtek gondolkodni ezen.
Az külön tetszett, hogy nem leugatta csúnyán mondva, vagy kiröhögte, hogy miért gondolkodott ezen, hanem megpróbált belegondolni.
Írtad, hogy szerinted sok lett, de úgy fondolom, hogy ehhez a témához kellett az ilyen fogalmazás.
Összeségében tetszett, köszönöm, hogy olvashattam. Várlak az utolsó körben, és bocsánat a késésért><
Szia!^^
TörlésHaha, hát igen az első bekezdés kicsit bonyira sikerült, ezért is voltam kicsit bizonytalan, de örülök azért, hogy valamennyire értetted is xd
Hát én nem nézlek ezért bolondnak, én is szoktam nézni a csillagokat, meg imádok minden ilyen természeti dolgot, pl mikor ilyen nagy nyári zápor van kiszoktunk menni az utcára megfürdeni benne, hát állati jó, na de ott elég hülyének szoktak nézni minket, főleg ha jön a busz xd de egyébként igen ez a csillag énekléses ötlet nekem is most jött, ez előtt sose gondoltam rá.
Hát igen szerintem bármilyen emberi kapcsolat alapja megértés, hogy meg akarjuk e érteni a másikat, náluk meg ez a bölcsesség is azért, hát Namjoon bölcsességét meg is kell próbálni megérteni :D
Megnyugtat, hogy szerinted is kellett az ilyen fogalmazás, én is így éreztem, de közben mégis egy kicsit tartottam tőle, hogy ti nem fogjátok e nagyon soknak érezni.
Én köszönöm a véleményed!^^