Zene: Jesse & Joy - Espacio Sideral
A horizont behatárolhatatlan vonaláról tükröződött vissza a lágyan hömpölygő tenger hullámainak fodrozódása, meg-megcsillantva a Nap lemenő sugarait a felszínen. A szorosan mellettem ülő, lábait vízbe lógató fiúra pillantva megbizonyosodtam a helyzet valódiságáról; még a világosságot is világosabbá tette, ahogy a fehéret is fehérebbé: egyedül ő volt képes még a nappali égbolton is fényes csillagként ragyogni.
Felhők százai úsztak a messzeségbe. A lágy szellő formálta alakjuk folytonos változása kiszámíthatatlanul törékennyé tette őket; sose tudhatták, mikor ütköznek össze, vagy éppen mikor sodorják el őket egymástól, hogy aztán bánatuk napokig tartó sírásban mutatkozzon. Az egyetlen örök-személy számukra az égboltjuk volt. Nem számított, merre viszi őket az élet, nem változott a nappal kéken, éjjel feketén fénylő háttér; megtörhetetlen kötelékük a végtelenséget is túlélte.
Jeno-yah kócos tincsei őt nem zavarták a naplemente élvezésében, ellenben az én figyelmemet kellően elterelték. Tökéletesen keretezték arcát, ahogy napfénytől csillogó bőre pírben ragyogott, miközben lehunyt szemekkel élvezte a pillanatot. A víz sós illata felkúszott orrunkba, s én azonnal rájöttem, miért erre a helyre hoztam őt. Bőrének természetes aromája kínzóan hasonlított az ekkor érzetthez, így én csak kábultan figyeltem, ahogy a Tenger belélegzi a tengert, majd kifújva a levegőt fél szemével kérdőn rám pillant.
Úgy éreztem, ahogy lélegzik megszabadít minden gonosztól. Minden alkalommal, mikor levegőt vett, teleszívott engem is a csoda minden forrásával, s ahogy kiengedte a fölösleget tüdejéből, a belőlem származó minden rossz is kiűzetett. Rajta keresztül lélegeztem én is; a lelkem belőle élt, s általa láttam a világot a magasból, a felhők közül.
A bizalom papírvékony vonalát átlépve új világok nyíltak meg előttünk. Mikor először nyújtottam felé a kristálydobozom, rettegtem; féltem, mert nem akartam elveszíteni, és mert nem hittem, hogy ugyanazt érzi, amit én. Mégis, ahogy a világűrömön és Tejutamon keresztül mindenemet neki adtam, megtaláltam a helyet, ahol a föld és az ég találkozik: ahol ő és én eggyé válunk.
Azóta csak többet és többet szeretnék adni neki. Függőjévé váltam a boldogságának és örömének, én attól éltem, hogy abban a ragyogó szempárban láthattam a legcsodálatosabb virágokat kinyílni; öntözni szerettem volna egész életemben cserébe, hogy olyan szerelmessé tett, amilyenné nem is tudtam, hogy én is válhatok.
Észre se vettem, hogy milyen mustráló tekintettel méreget már egy ideje. Talán hasonló arckifejezéssel ajándékozott meg, amilyennel az előbb én őt. Halovány félmosoly bujkált szája szegletében, miközben mandulavágású szemei csokoládébarnaságának ragyogását a rávetülő napfény megcsillogtatta; egyenesen rám, ezzel is bizonyítva, mekkora hatalma van fölöttem.
— Ilyenkor azt kívánom, hogy lássam a gondolataidat, Jaemin-ah – pusmogta recés hangján, még közelebb vezetve arcát enyémhez. Mindig olyan áthatóan volt képes belém nézni, figyelni és megfejteni, hogy minden erőmet elvesztettem, akárhányszor így tett. Elgyengültem, krémmé olvadtam, s szívem heves zakatolása akaratlanul is abbamaradt néha; megvárta, hogy az övével együtt dobbanhasson.
Felhő voltam. Felhővé tett engem, ami az ő égboltján úszik, míg világ a világ. Általa kerültem a magasba, s általa is vált ez a végtelen mélység ilyen ijesztővé; úgy éreztem képtelen vagyok neki visszaadni, amit én kaptam tőle. Vajon ő is érezte már magát felhőnek? Könnyűnek, mint akinek az egyetlen küldetése, hogy sose hagyja magára az égboltját? Képes volt a szelek szárnyán szárnyallni gondtalanul, érezve a biztonságot maga mögött?
— A gondolataim lebegnek. Én is lebegek. – Ujjait összefontam enyéimmel, tekintetem pedig elkápráztatta, mennyire tökéletesen összepasszolnak kezeink. Mintha azért lettek volna teremtve, hogy egymást érintsék, mintha már a kezdetektől fogva a másik kiegészítéséért léteznének. – Én is azt kívánom, hogy lásd őket. Azt kívánom, hogy te is lebegj velük.
— Hát hogy tudnék ennél is magasabban? – A világnak nincs határa. Mégsem azt válaszoltam, ami először a gondolataimba férkőzött. Meg szerettem volna neki mutatni, hogy milyen az, mikor megérinti a másik lelkét, és úgy éreztem ezt nem tudnám kellően szavakba önteni. Nem lett volna elég erre egy vers, vagy akár egy dal; iránta való érzéseim végeláthatatlan tengere ennél sokkal több volt: egy örök-dolog.
— Ha hagyod, hogy a hullámok elvigyenek a horizonton túlra. Ott te is felhő lehetsz, amilyen én vagyok. – Nem féltem, hogy bután hangzik a kijelentésem, mert Jeno mindig tudta, hogy mire gondolok. A mások számára érthetetlen félszavaimból bármit képes volt kiolvasni, talán még nálam is többet, és sose vonta kérdőre a különös gondolataimat. Ő volt a legértékesebb számomra; a Tenger, amiben úsztam az Égbolt alatt.
— És hova jutok el felhőként? – kíváncsian kérdezte, élvezve a napsugarak és a kezem érintését. Már nem engem mustrált, hanem a messzeséget, a horizont vonalát; szerette volna látni, amit én is láttam.
— Az én égboltomra.
A hullámok fodrozódása varázslatosnak tűnt. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon úgy éreztük, hogy egyre közelebb kerülünk a látóhatárhoz; a választóvonalhoz ég és föld között. A tenger csak vitt magával, mintha mindig is így tervezte volna, s a közben született szimfónia elkábított. Szinte levegőt sem kaptam az érzéstől; végleg bebizonyosult, hogy ehhez a kezemet szorosan szorongató fiúra van szükségem.
Elgyengített az egyben erőmet is adó pillantása. Íriszeiben megannyi csillag fénye tükröződött vissza, együtt azzal a mérhetetlen szeretettel, amit nekem adott. A vágyam, hogy neki adjam az egész világot megvalósulni látszott; minden egyes hullámzással egyre közelebb kerültünk a horizonthoz. Életünk levalósabb pillanata mégis olyan meseszerűnek tűnt, ahogy a Horizontra érve a világ legédesebb mosolyával ajándékozott meg.
— Én vagyok az első felhő, aki eljutott a világűrbe.
Sziasztok!^^
Elképesztően tetszett a dal, és annyira örültem, hogy végre ilyen aranyos zenére írhattunk! Még sosem írtam fluffot, legalábbis mindig az lett a vége, hogy kinyírtam valakit a végén xd úgyhogy nem tudom igazából mennyire sikerült fluffnak, majd mondjátok meg ti :D
Én megint úgy érzem elég elvont lett, nem tudom érthető e teljesen a gondolatmenete, elég bizonytalan vagyok benne megint. De nagyon remélem, hogy sikerült átadnom, mert jaj, olyan aranyos szerintem, csak tényleg nem tudom eldönteni, mennyire lett zavaros.
Várom a véleményeteket!^^
UR ISTEN. OKÉ. MI VOLT EZ TE JÓ ÉG.
VálaszTörlésHát ez gyönyörű volt. Nagyon tetszett, ahogy Jeno légzését megelevenítetted, ahogy belefűzted Jaemin lelkét és valóját is, ebbe a létszükségű dologba.
És az, hogy Jenonak Jaemin volt a világűr omg és igazából itt nem is ez az, ami annyira csodássá tetted, mert annyi szerlemes sztoriban olvasni, hogy az egyik fél a másiknak az egész világűr, meg világegyetem, hanem ahogy kilyukadtunk ehhez a mondathoz, és ahogy Jeno tálalta ezt az egészet. Itt ez volt igazán különleges.
Egyébként hihetetlenek vagytok, mennyire szépen és mélyen tudtok írni a szerelemről. Az utóbbi időkben, miközben olvastam a szerelmes novelláitok azon gondolkodtam, hogy vajon nekem azért nem megy így, mert még sose votlam szerelmes, vagy azért mert alapból kapcsolat ellenes vagyok? xDDDD
A lényeg, hogy neked most ezis emgint olyna meghitt, és szerelmes, és kellemes hangulatú volt.
"Sose tudhatták, mikor ütköznek össze, vagy éppen mikor sodorják el őket egymástól, hogy aztán bánatuk napokig tartó sírásban mutatkozzon." - ezután sose fogok tudni úgy nézni az esőre, mint azelőtt TT És a fact, hogy már amgában ez mennyire fájdalmasan gyönyörű, de hogy Jaeminnek Jeno nem felhő volt, nem az élete során megélt sok veszteség és búcsúzás, hanem maga az állandóság, az ég, ami mindig ott van, mindegy mik és kik keresztezik az útját TT Nagyon soft TT
Köszönöm szépen, hogy olvashattam!
Sziaaa!^^
TörlésJujj de gyors voltál! Nem gondoltam, hogy valaki ilyen hamar el fogja olvasni :D
Nagyon örülök, hogy ennyire gyönyörűnek gondolod, és hogy ennyire tetszett ez a légzés dolog.
Hát annak meg mégjobban örülök, hogy átjött neked a gondolatmenet. Tényleg ilyenkor tök bizonytalan vagyok benne, sose érzem, hogy mennyire kell magyarázzam, és nem akarom túl, de félek hogy aztán kevés lesz és nem érthető xd és haha, nagyon jól esik, hogy te is különlegesnek gondolod, bár nekem tök furcsa volt fluffot írni, mert úgy éreztem nem mondok/adok olyan gondolatokat, amiket szoktam.
Hát én se voltam még sose szerelmes, meg nem voltam kapcsolatban sem xdd én nem tudom, mitől lesz szép amúgy, ahogy írok róla, lehet pont azért mert nem tudom milyen xdd és tökre örülök annak, hogy a hangulata átjött, mert a dalnak is annyira aranyos feelingje volt.
Jajj de jó, hogy ennyire tetszett, amit kiemeltél! És jajj, hát nem győzöm elmondani, hogy mennyire örülök, hogy ilyen szépnek találtad. Mikor megfogalmazódott bennem az ötlet sokkal cukibbnak képzeltem el, mint amilyen valójában lett xdd úgyhogy tényleg megkönnyebbülés, hogy ilyen soft lett :D
Én köszönöm a véleményed!^^
Azt mondja megkönnyebbülés, hogy ilyen soft lett, HÁT MIN AGGÓDTÁL EGYÁLTALÁN, NEM IS ÉRTELEK
VálaszTörlésAnnyira gyönyörűen fogalmaztál, végig bennem volt az az érzés hogy igen, ezert érdemes olvasni, nálad mindig ráeszmélek, hogy a gondolatok és érzéseket mennyire tökéletesen kombinálod, hát nem győzöm hangsúlyozni, mennyire csodálatos vagy. Konkrétan nem tudom, hogy mit emeljek ki, mert minden egyes leirt mondatotban van valami különleges. De a legjobban az tetszett, amikor meg akarta neki mutatni, hogy milyen érzés megerinteni a másik lelket, meg amikor arra gondolt, hogy mennyire tökéletesen osszeillenek a kezeik hát lécci KÉSZ VAGYOK.
És egyetértek Mirtillel mert az, ahogy a végén eljutunk odáig, hogy mit is jelentenek egymásnak ilyen különlegesen még soha nem olvastam sehol. Néha úgy beleferkoznek a gondolataidba, hogy mégis honnan jönnek ezek neked, lenyűgöző ;;
Nagyon örülök neki, hogy velük írtál mert imádom őket együtt, Jaemin meg amúgy is annyira a szívem csücske, hogy rendesen heart flutteringeltem.
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Eskü nem tudom, én mindig aggódok az írásaimon xddd nem tudom amúgy miért, mindig bizonytalan vagyok, hogy most mit is csináltam xd
TörlésHát elképesztően jól esik, hogy így gondolod, és hát nagyon örülök neki, hogy ezt érzed az írásaimmal kapcsolatban, hogy ennyire csodálatos, hát nem is tudom mit mondjak rá, de annyira jól esik ezt olvasni ^^ mindig igyekszek valami különlegeset írni, de sose tudom mennyire sikerül, úgyhogy ez is nagyon nagy megkönnyebbülés haha. És hát nagyon örülök neki, hogy a kiemelt részek ennyire tetszettek neked, igazából kicsit féltem hogy nem lett annyira fluff meg soft, de most megnyugodtam :D
Hát ezt nekem most teljesen a dal ihlette, hát olyan szép képek voltak benne a felhőkről, meg a világűrről, de reméltem, hogy kicsit különleges is lesz haha. Hát a fejemben én is szeretném tudni néha, hogy mi történik, általában elég nagy a katyvasz xddd
Én is annyira imádom őket, Jaemin meg hát Jaemin, tőle csak heart flutteringelni lehet, Nomin meg maga a fluff :D
Én köszönöm a véleményed!^^
Hát ez maga volt a gyönyörű kifejezés definíciója, amit ide írtál. Annyira csodálatosan szép mondatokkal és gondolatokkal fejezted ki azokat a krémesen soft, mégis intenzív érzéseket, amiket Jaemin Jeno iránt érez, és viszont is, hogy nem győztem gyönyörködni bennük, annyira csodálatosak voltak.
VálaszTörlésElképesztő vagy, hogy ilyen gyönyörű gondolataid, szavaid és képeid vannak arra, amibe még belegondolni is nehéz.
"a Tenger belélegzi a tengert" - hát ezt imádtam, ahogy Jenot a tengerként ábrázoltad, és Jaemin volt a felhő, és wow. Ez is annyira gyönyörű volt tényleg. MINDEN.
"Rajta keresztül lélegeztem én is; a lelkem belőle élt, s általa láttam a világot a magasból, a felhők közül." - és ha még lehet fokozni, akkor az ez itt. Tényleg, annyira különleges volt az egész, olyan intim, olyan soft, szavakba se tudom önteni, hogy mit éreztem, ahogy Jaemin se, hogy milyen megérinteni a másik lelkét. Hát omg ilyet. És a szemében nyíló virágok, meg amikor Jamein szíve megvárja Jenoét, hogy együtt doboghassanak, és amikor a kezeiket összeillesztik...
Nem is tudom, hogy mit mondhatnék, ez olyan novella volt, amitől nem tudok semmi másra gondolni, csak Nominra, és a leírt jeleneteidre, mert annyira wow.
És hát nagyon remélem, hogy fogsz még fluffot írni, mert annyira nagyon illik hozzád és a gondolataidhoz, mindenhez. ;;;;
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésHát elképesztően örülök, hogy te is így gondolod, hát wow, nem is tudom mit mondjak rá, csak hogy köszönöm :D És hát annak különösen örülök, hogy ilyen soft lett tényleg, és ennyire intenzív is.
Hát most is annyira jól esik, hogy ezt gondoljátok tényleg, nem is tudom mit mondjak rá.
Jaj de örülök, hogy ezt kiemelted, ez annyira adta magát valahogy, hogy Jeno a tenger, Jaemin felhő, aztán Jeno is felhő lesz csak a világűrben^^
Nagyon jól esik, hogy ennyire különlegsnek gondolod te is, meg intimnek is, igazából ezeket az érzéseket szerettem volna átadni, amiket nem is nagyon lehet megfogalmazni, úgyhogy nagyon örülök hogy ezek szerint sikerült :D
Nekem is annyira adta magát Nomin erre a novellára, még gondoltam Markhyuckra is, de ez annyira Nominos szerintem :D és hát tényleg köszönöm ezt a sok dícséretet, nagyon jól esik^^
Én is remélem, hogy még máskor is fog sikerülni fluffot írnom, aztán majd kiderül xd
Köszönöm a véleményed!^^
Hali^^
VálaszTörlésAztaaa :o
Mindig mikor ilyen gyönyörű mondatokat, eszmefuttatásokat olvasok, néha már kicsit soknak tűnik, aztán fejben elkezdem szépen sorjában kivenni a mondatokat, és mindig rájövök, hogy az összesnek ott a helye a novellába, és pótolhatatlanok xD
Maga a fogalmazásod nem annyira nagyon durván bonyolult, de mégis elképesztő ^^
És olyan szép gondolatokat fűztél bele..c.c Tehát így elkezdtem kiirogatni, hogy miket szeretnék kiemelni, de baromi sok lett, szóval inkább nem teszem xD
Mikor írtad, hogy nem fél amiért azt a felhős kérdést feltette, mert tudta, meg fogja érteni, azt olyan jó volt olvasni, hogy enniyre ismerik egymást már ^^
Két apróbb dolog feltűnt:
'Az víz sós illata' - odamászott egy z
'szárnyallni' - illetve azt hiszem ez egy l
Köszönöm, hogy olvashattam^^
Szia!^^
TörlésHaha, hát remélem nem is érezhető azért annyira soknak, bár igen szerintem is kellenek ezek mind bele, hogy el tudjam mondani amit szeretnék, meg hát én nem is szoktam olyan hosszan írni, inkább röviden de abban minden mondat fontos :D
Örülök, hogy tetszik a fogalmazásom :D
Hát nekem az is elég, hogy ennyire tetszettek a gondolatok, amiket beleírtam, tényleg nagyon jól esik ‹3
Jajj ezek a hibák, máris megyek és javítom őket, köszi hogy szóltál!
Köszönöm a véleményed!^^
Szia!
VálaszTörlésImádtam! Ennyi. Nincs mit hozzáfűznöm.
Na jó, mégis XD
Az elején direkt írtad nagyobb betűvel azt a bekezdést vagy csak megtréfált a blogger?
Annyira tetszett, ahogy leírtam, mennyire és miért szereti, tiszteli, felnéz rá, ahw...
Nekem a Felhő voltam. bekezdés tetszett a legjobban, onnanstól pedig egyik cukiságból a másikba csöppentem.
Nagyon érdekes és szép hasonlatokat hoztál, elgondolkoztatott.
Oké, ennyi, visszamegyek a lap tetejére és olvadozok még egy kicsit a beszúrt képen.
Köszönöm, hogy olvashattam!
*leírtad - mert ezt te írtad, és nem én XD
TörlésMég annyit, hogy szuperül sikerült az első fluffod, és örülök, hogy nem puffant ki senki xd
Szia!^^
TörlésJajj hát nagyon örülök neki, hogy neked is ennyire tetszett :D
Hát ezt a blogger csinálja így, nem szándékos sose, mert amúgy mindig ez van, az első bekezdést valamiért útközben ilyen furán írja ki, pedig mikor közzéteszem még ugyanolyan mint a többi, és mire mégegyszer megnézem már ilyen... és hát gőzöm sincs ez mitől van meg mit kezdjek vele xd
Az a bekezdés szerintem is a legaranyosabb, örülök hogy téged is megfogott, meg hogy érezted ezt a cukiságot benne, annak meg végképpp hogy el is gondolkoztatott :D
Omg az a kép róluk, tessék is olvadozni rajta, mást úgysem tud az ember csinálni ha meglátja Nomint xd
Hát nagy megkönnyebbülés, hogy sikerült jól megírnom ezt a fluffot, és hát én örülök a legjobban, hogy kibírtam hogy senki se nyírjak ki, pedig eskü most is megfordult a fejemben, de mondom ezt nem szabad most xd
Köszönöm a véleményed!^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésHuh, mindig meglepsz ;;
Ez nagyon aranyos lett *-*
Tetszett, hogy értette, amit a másik mondott *-* Ez azt jelezte (nekem), hogy szinte teljesen ismerik egymást.
"— Ha hagyod, hogy a hullámok elvigyenek a horizonton túlra. Ott te is felhő lehetsz, amilyen én vagyok. – Nem féltem, hogy bután hangzik a kijelentésem, mert Jeno mindig tudta, hogy mire gondolok. A mások számára érthetetlen félszavaimból bármit képes volt kiolvasni, talán még nálam is többet, és sose vonta kérdőre a különös gondolataimat. Ő volt a legértékesebb számomra; a Tenger, amiben úsztam az Égbolt alatt." - Ezt a bekezdést egyszerűen imádom. Nem tudom szavakba önteni, hogy mik is mennek végbe éppen a fejemben, mert kész katyvasz az egész, de egyszerűen zseniális volt ez.
Ahh... az egész nagyon tetszett *-*
A címed is teljesen illet az egészhez, a dalt is jól beleszőtted! ;;
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésHát nagyon örülök, hogy ennyire tetszett neked is! És hát annak is, hogy tetszettek benne ilyen apróságok is.
Nekem épp elég, hogy ennyire megfogott téged ez az egész bekezdés, nagyon jól esik ‹3
Örülök nagyon, hogy ennyire tetszett, meg hogy így tudtam vele a dalt is hozni :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia!
VálaszTörlésA kedvenc részem: *most lécci képzeld el, hogy idemásolom az egész novelládat* hehe, viccet félretéve, mielőtt belelendülök, azért kiemelek pár sort, ami még a kedvenceim között is kedvenc lett:
"még a világosságot is világosabbá tette, ahogy a fehéret is fehérebbé" tudom, hogy ez olyan kis egyszerű, de az ilyeneket kedvelem a leginkább, mert hiába egyszerű, annyira sokat mond ;;
"figyeltem, ahogy a Tenger belélegzi a tengert" hát ez a tenger belélegzi a tengert valami elképesztően szép, hát hogy a fenébe jutnak neked ilyenek az eszedbe, lécci adj kölcsön a kreativitásodból haha
"Függőjévé váltam a boldogságának és örömének, én attól éltem, hogy abban a ragyogó szempárban láthattam a legcsodálatosabb virágokat kinyílni; öntözni szerettem volna egész életemben cserébe, hogy olyan szerelmessé tett, amilyenné nem is tudtam, hogy én is válhatok." MAN I NEED A JAEMIN SO BAD
Nagyonnagyon aranyos lett, meg idilli, szétolvadtam itten olvasás közben;;
Találtam két elütést, azokat ide teszem: "Az víz sós illata felkúszott" fránya az :D és "Életünk levalósabb pillanata" legvalósabb hehe
Jajj, hát nagyon köszönöm szépen, hogy olvashattam, csodálatos volt minden szava, feldobta a kedvemet rendesen :D Várlak a kövi körben is! uwu
Szia!^^
TörlésJajj de aranyos vagy haha, hát nagyon jól esik, hogy ennyire tetszett neked az egész :D
hát nagyon örülök, hogy ilyen sokatmondónak gondolod ezt, én is amúgy annyira szeretem az ilyeneket, olvasni is meg írni is, olyan különlegessé tudnak tenni szerintem egy novellát :D
Jajj de örülök, hogy neked is ennyire tetszett ez! Nem tudom amúgy hogy jutnak ezek eszembe xdd de azért te se panaszkodhatsz kreativitásból haha
OMG HÁT NEKEM IS KELL JAEMIN! Bár kinek nem xdd mindenkinek kéne egy ilyen csodafiú az életébe ;;
Hát nagy megkönnyebbülés, hogy tényleg mindenki szerint ilyen aranyos lett, és hogy olvadoztál, ennek tényleg nagyon örülök :D
Jajj máris javítom ezeket az elütéseket, nem értem a word miért nem vette észre xd
Én köszönöm a véleményed!^^
Sziaaaaaaaaaa^^
VálaszTörlésRettenetesen szégyellem magam, amiért ezer év elteltével írok ide… Inkább el kéne ásnom magam, de itt volnék:/
Már az első bekeztésben volt egy kedvenc szösszenetem: „egyedül ő volt képes még a nappali égbolton is fényes csillagként ragyogni.” Mert hát az tényleg nagyon különleges lehet, aki ilyesmire képes:-)
Jaj, amúgy olyan gyönyörűen szerelmes volt az egész! Nehéz bármit is kiemelni, de pl. attól is elállt a lélegzetem, amikor ezt írtad: „Vajon ő is érezte már magát felhőnek? Könnyűnek, mint akinek az egyetlen küldetése, hogy sose hagyja magára az égboltját?” Nem is tudom, mit mondjak erre… Annyira csodálatos!
De azt is imádtam, hogy a tenger belélegzi a tengert, meg hogy amikor először nyújtottam át neki kristálydobozomat… Olyan szépen fogalmaztál végig, olyan különleges hangulatba kerültem olvasás közben.
Én meg a te gondolataidat szeretném látni, mert olyan mélyek, és rövid terjedelemben is annyi mondanivalójuk van. Minden mondatod mögött megbújik valami elgondolkoztató felvetés^^
Hát bocsánat, hogy nem elég, hogy rohadt későn írtam, de tök semmit mondó is lett a kommentem:-(
Mindenesetre nagyon tetszett, és alig várom a következőt!!!!!!^^