Zene: Finley - Driving to nowhere
Ahogy az égbolt feketévé változott, úgy kerültem egyre inkább a sötétség hatása alá. Az utcáról beszűrődő fények alig-alig világították be a környezetem, és a hőmérséklet enyhe hűvössége ellenére szinte reszkettem a lakásban érzett hidegtől, amit abban a pillanatban még fagynak is képes lettem volna nevezni. A faliórára pillantva figyeltem a másodpercek múlását, miközben az asztalra kikészített étel csak hűlt és hűlt, kevesebb türelemmel és odaadással élve nálam. A gyertyaszálak halovány fénye lassan elaludt, ezzel is ordító némasággal süvítve a fülembe: most volt elég.
Kulcs fordult, kattant a zár, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy a gyomrom ideges liftezésbe kezdett, vagy csak megszállta egy egész csapatnyi pillangó, ahogy végre a régen várt személy jelenlétét érzékeltem. Felálltam az asztaltól, s elé sétáltam. Hiába igyekeztem minden erőmmel elrejteni a grimaszokat, arcom saját életet élt, és még a hülye is leolvashatta volna róla a mérhetetlen csalódottságot, amit az újabb ígéret megszegése okozott. Szó nélkül vette le bakancsát, mindenfajta köszönés nélkül, majd a sárkupacot maga után ott hagyva ellépett mellettem, és levágta magát az asztalhoz.
— Ne vágj megint ilyen hisztis fejet, sokáig kellett dolgoznom, tudod jól - vetette oda félvállról, majd belekanalazott a levesbe, mire egy undorodott fintor jelent meg arcán. - Ez hideg.
— Mivel egy órával előbbre vártalak, természetesen kihűlt - fontam össze magam előtt a karomat, és megálltam a konyhaajtóban. - Nem tudtál volna legalább szólni, hogy ne üljek itt egy órán keresztül, kiöltözve, mint egy totál idióta?
— Rengeteg dolgom volt, ha lenne ilyenekkel időm foglalkozni, haza is érnék - flegma stílusa megbotránkoztatott, neki persze fel sem tűnt. Felkapta tányérját és berakta a mikróba melegedni. Természetesen az meg sem fordult a fejében, hogy az enyémet is betegye mellé, de valójában ez már meg sem lepett. - Nehogy már azon legyél besértődve, hogy nem a te kis lelked a legfontosabb, hanem a fizetésem, amiből élünk. Ennyire nem lehetsz egoista.
Elsötétült minden, fellángolt a tér; sápasztó forróság árasztotta el porcikáimat, minden levegővétel égető fájdalommal küzdötte le magát útján. Hallójárataim működésképtelenné váltak; egyedül a fullasztóan néma sikítás ömlött gomolygó füstként kifelé belőlem, száguldva el innen, menekülve a méregtől, ami felgyújtott. A tűz okozta károk mindenhol nyilvánvalóak voltak; elfeketedett korom vett körbe engem mindenütt, mígnem én magam is csupán abból nem lettem; beleértve szívemet is, melynek morzsáit talán képtelenség is lett volna újra összerakni.
Minden szónak következménye van, ahogy minden csöndnek is. A szavak, melyek lángra gyúlnak, jeges csöndet eredményeznek, de a jeges csönd belülről lángol. A kérdés csak az, hogy mikor fog felrobbanni, s ha meg is teszi, képes lesz-e túlélni a saját maga által okozott tűzvészt, vagy már a felgyülemlett veszedelem elég mély és fájdalmas ahhoz, hogy önmagát is elpusztítsa?
A szív olykor megvakul, ha túlságosan szeretetre éhezik. Észrevétlenül válik saját maga gyilkosává; torkon ragadja, s nem engedi lélegzethez jutni. Mint egy méreg, úgy száguld végig az erekben, és kacagva várja a vég bekövetkeztét; ami olykor egy életen át tartó lángoló, jeges csöndet jelent. Én ezt nem akartam.
— Köszönöm, hogy végre realizálhattam, hogy mit is adsz Nekem - horkantottam föl, s a kérdő szempárba pillantottam, amiben düh és zavarodottság keveréke tükröződött. - Még a semmi is több annál, amit Tőled kapok.
Egyszer mindenkinél eljön az a pillanat, ahol betelik a pohár; nálam már túl is csordult. Vízesésként zuhogott kifelé és kifelé, a szenvedős fuldoklásom lélegzetvételenként szüntetve meg. A korom, mely körülvett, már nem is tűnt olyan feketének, s az eddig rémisztően fagyosnak érzett hőmérséklet tüzes forróságba csapott át. Csupán az emléked fogom mindig magamban őrizni, de az életemen hagyott nyomod el fog halványulni.
Túl sok makacs remény van az emberi szívben. A remény és a látni nem akarás együtt elég veszélyes páros. A romlani hagyás, a sorozatos bánat és fájdalom, ami égő sebeket ejt a testen, egy idő után megtörik a lelket. S ha nincs valódi ok maradni, az épp elég ok a távozásra.
Hiába váltam eggyé az engem kísérő tűzvésszel, mégis különös táncként éltem meg azt a pillanatot. Az általam létrehozott mindent elnyelő lángok közül váltam ki, ritmusos lépéseket téve a szabadságom felé. Az égő érzés ugyan nem szűnt meg - talán soha nem is fog -, de minden egyes lélegzetvétellel messzebb kerültem a lángoktól, hiába voltam én is részük.
A bejárati ajtón kilépve értettem meg az elmúlt percek fontosságát, és hogy ki is vagyok valójában. A láng, amely kitáncolt a tűzből.
Sziasztok!^^
Nagyon örülök, hogy újra elkezdődött a Challenge, izgatottan várom, milyen novellák fognak születni ebben a körben :D
Most úgy érzem vissza kell rázódnom az írásba, valahogy hiába jött az ötlet, mégsem érzem azt, hogy sikerült úgy átadnom, ahogy szerettem volna. Hát remélem, hogy a következő körben már jobban fogom érezni magam az írásomban, jobban rá tudok hangolódni, de azért most is nagyon érdekel, mit gondoltok róla :D
Kíváncsian várom a véleményeteket!^^
Szia^^
VálaszTörlésÚristeeeeeeen, hát én ezt imádtam *-*
Mindig rácsodálkozok, milyen gyönyörűen tudod használni a szavakat, hogy 'átvitt értelembe' és megszemélyesítésnek használd őket TT Ahogy a tűz köré építetted az egészet, ház ahhww. Az a bekezdés, hogy "Elsötétült minden, fellángolt a tér..." úgy tetszett! Először teljesen azt hittem valamiért, hogy a harag miatt valahogy tűzbe hagyta fulladni valami baleset miatt vagy mintha egy hirtelen esemény váltás lett volna én nem is tudom, és hát leesett az állam, mikor koppant, hogy ez a 'tűzeset' benne történik úgymond, és így írtad le az érzést o.o És hát az érzések..SZÖRNYEN IRIGY VAGYOK xDD Olyan gyönyörűen sikerült átadni, ahogy a rég elfojtott csalódottság feltör a felszínre, ez a tipikus betelt a pohár.
Illetve az utolsó mondat: "A láng, amely kitáncolt a tűzből." nagyon szép lezárás volt szerintem:D
És egyébként én nem éreztem, hogy vissza kéne rázódnod magába az írásba, olyan szép lett^^
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben is!^^
Szia!^^
TörlésWow, most nagyon meglepett a kommented, mert hát még ki se posztoltam a csopiba a novellát xd de nagyon jól esik, amit írtál, és hogy ennyire imádtad, mert én tényleg úgy érzem most, hogy nem voltam annyira a toppon, mikor írtam, és valahogy nem érzem azt ebben a novellában, amit érezni akartam xd
Hát nagyon örülök, hogy ennyire tetszik neked a szóhasználatom, meg hogy ennyi elvont, átvitt értelmű dolgot használok, annak meg méginkább, hogy az a bekezdés fogott meg a legjobban, mert igazából a köré építettem az egész novellát, ez a lángoló érzés volt az egésznek az alapötlete. Hát megértem, hogy hirtelen kicsit zavaros volt, féltem is ettől egy kicsit, ahogy amúgy mindig xd de annak nagyon örülök, hogy azért érthető volt, hogy a tűz igazából csak benne játszódik le. És hát az tényleg nagyon jól esik, hogy szerinted ilyen jól sikerült átadni az egész végbemenő folyamatot, meg hogy az utolsó mondat így megfogott :D
Haha, hát örülök, hogy így érzed, hogy ilyen szép lett, és nem lehetett érezni, hogy az előző challenge óta egy sort sem írtam xd
Köszönöm, hogy írtál!^^
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésÚristen, nem hiszem el, kitörlődött…. Hát, nem tanulok a helyzetből, annyiszor volt ilyen rip, na mindegy.
VálaszTörlésSzóval szia! XD
Nagyon jó volt megint tőled olvasni, hoztad a tőled megszokott mély gondolatokat és hasonlatokat. Az olvasása közben végig olyat éreztem, mint a vihar előtti csendben, hogy valami súlyos, fontos dolog fog történni, ami be s következett, és ezt nagyon kreatívan írtad le, nagyon tetszett a jég–láng hasonlatod, ami végigkísérte a novellát.
Valamiért amúgy az egészet egy régebbi korba képzeltem, lehet a gyertya miatt, de aztán a mikró visszarántott. xD Olyan elkeserítő amúgy, hogy valahol a nő úgy van kezelve, mint egy a házhoz járó eszköz, és nincs megbecsülve, tisztelet sincs felé, ahogy itt sem volt. Ez is hozzátehetett a régebbi korba való elhelyezéshez, mert ott kb. semennyire se volt joga, megbecsülése a nőknek.
„Minden szónak következménye van, ahogy minden csöndnek is.” – nagyon tetszett ez a gondolat, teljesen igaz, hogy nem csak a szavaknak lehet jelentése és következménye, mert a csöndből is sok dolgot ki lehet szűrni, mert a csönd sem egyféle, ez tök érdekes volt nekem.
Nekem talán egy kicsit sok volt egymás után három bekezdésen keresztül a nagyobb volumenű hasonlat- és gondolathullám, mert nem nagyon határolódtak el egymástól, és még nem fogtam fel és helyeztem el az egyiket, jött a másik, talán kis szünet lehetett volna köztük, hogy még hangsúlyosabbak legyenek. Épp ezért nekem az érzések sem úgy jöttek át, hogy bumm, hanem belevittek ebbe az elmélkedős folyamba, nem tudom, érted-e. XD Hiányzott nekem a tetőzés, ott, amikor a jeges érzés tűzbe csapott át, utána még ebben jó lett volna kicsit maradni egy bekezdés erejéig a következő gondolati rész előtt.
„S ha nincs valódi ok maradni, az épp elég ok a távozásra.” – ez is nagyon tetszett, mert tökre egyet is értek vele, meg a minap én is ezt éltem meg. Voltam valahol, ami jó volt, de egy idő után már megéreztem azt, hogy a jelenlévőknek nem fontos az, hogy ott vagyok-e, vagy nem, így eljöttem. Ezt nehéz egyébként elfogadni először, de miért is szeretne az ember ott maradni, ahol nem érzi azt, hogy keresnék a társaságát?
„A láng, amely kitáncolt a tűzből.” – ez a lezárása nagyon tetszett nekem, hogy így személyesítetted meg a szereplőt lángként, tetszett, hogy ez a tüzes keret végigkísérte a novellád, a jeges érzéstől a forróságig, olyan volt, mint amikor terjed a tűz, ezt képzeltem magam elé, és a nyomában feléget mindent, ami előtte ott volt, így ezt a mérgező múltat is.
Köszönöm, hogy olvashattam, örülök, hogy újra olvashattam tőled, várlak nagyon a követekző körre is! ^^
Szia!^^
TörlésJajj, hát nagyon átérzem rip, velem is sokszor előfordult már, olyankor nagyon ideges tudok lenni, úgyhogy már egy ideje jegyzetekbe írom a kommenteket is, ott tuti megmarad xd
Hát nagyon örülök, hogy jó volt megint olvasni tőlem, és hogy azért sikerült valamilyen szinten a tőlem megszokottakat hozni. Próbáltam kicsit megmutatni a miérteket, bár az nekem meg se fordult a fejemben, hogy nem ebben az időben lennénk, de lehet hogy tényleg erre nem utaltam eleget, meg igazából az egész novella nem volt most annyira összeszedett, mint szokott lenni, és hát ezt biztos lehetett érezni is, és ezért volt kicsit zavaros.
Nagyon örülök, hogy ez a mondat megragadott téged is, szerintem is így van, sokszor a csönd beszél a legtöbbet, vagy a reakció hiánya a legnagyobb reakció, és hát tök jó, ha az ember ezekben tud olvasni.
Igen értem teljesen xd így hogy mondod, és újra átolvastam, én is érzem, meg amúgy is furcsa volt nekem, valahogy nem éreztem én se olyannak, amilyennek érezni akartam, és lehet ez volt az egyik oka, hogy túlsűrítettem a gondolatokat. Legközelebb mindenképp figyelek erre, és hát igen, vissza kell rázódjak az írásba xd de remélem sikerül majd azért újra megtalálnom a gondolatok és érzések egyensúlyát :)
Én is teljesen egyetértek ezzel, és nagyon jól tetted anno, hogy eljöttél onnan. Az egyik legrosszabb dolog szerintem úgy tartozni valahova, hogy valójában nem is tartozol oda, és amúgy ehhez szerintem tök nagy bátorság kell, meg hát felismerni sem olyan egyszerű egy ilyen helyzetet.
Az viszont megnyugtat, hogy a lezárás azért tetszett, annak ellenére is, hogy nem teljesen tudtad átérezni a novellát, meg hogy ez a jég-tűz hasonlat is tetszett neked :D
Köszönöm a véleményed, remélem a következő körben már valamivel jobb novellával tudok érkezni!^^
Szia!
VálaszTörlésSzerintem rajottem, hogy miért érzed, érzem úgy néha, hogy nem sikerült annyira x novellaban átadnod/nom valamit, amennyire mi szerettük volna, legalábbis bennem ez játszódik le nagyon gyakran. Kavarognak a gondolataim, leirok valamit, jön egy másik gondolat. Én tudom, mit jelent és hogy mit szánok neki, meg ha valakinek ködös is, nekem tok egyértelmű, hiszen én találtam ki. Néha amire én gondolok, azt nem tudom olyan jól megfogalmazni, ahogy a lelkemben érzem, mert hát a lelkem és az agyam nem mindig kompatibilis egymással. És én is aggódom azon, hogy oké, akkor ez most too much vagy nem, de egyáltalán érthető vagy nem, de ha nem is érthető, akkor legalább az üzenete megvan, amit közölni akarok vele?
Viszont! Ez egy kaotikus elethelyzet, aminél az ember nem tud mást csinálni, csak gondolkodni és még kB a testén is atvezetni azt a fájdalmat, amit az osszetort szívében érez. Gondolkodik az érzéseken, a szenvedésen, minden fájdalman, amit az a bizonyos ember okozott neki. Nem kell magyarázat, hogy miért, ez benne játszódott le, Ő érzi, amit érez, Ő szenved, és még a csontjaiban is érzi azt, hogy ez valami borzasztó dolog. Látod, nem is tudok úgy leirni egy mondatot sem, hogy ne lenne benne legalább egyszer az a szó, hogy "érez" vagy "fajdalom". Mert ez erről szólt. És egyébként igazat adnék Viviennek, ha ez a novella hosszabb, kifejtosebb lett volna, de itt pont a gondolataiban megbúvó fájdalom volt a lényeg, ami meg egyszerűen lenyűgözött. A hasonlatok, a szokapcsolatok, és maga ez a kaotikusság, ami a végén meg kiteljesedett, és pont, hogy a vége volt a tetőfok, amikor a nő kisetalt az ajtón. És amúgy ahogy a novellaban a végén megjelent a cím, ahogy a kettőt atvezetted hát én még soha nem éreztem úgy, hogy valami ennél tökéletesebb lenne címnek és utolsó mondatnak ;;
Az a két gondolat, amit Vivien kiemelt, az engem is megfogott, és szerintem pont neked írtam egyszer, hogy a csend többet mond minden szónál. Illetve hát a másik gondolat is magáért beszél.
Aztán még szeretnék kiemelni néhány mondatot, ahol szerintem a legjobban átjott a fájdalom
"Hallójárataim működésképtelenné váltak; egyedül a fullasztóan néma sikítás ömlött gomolygó füstként kifelé belőlem, száguldva el innen, menekülve a méregtől, ami felgyújtott." - Hát itt jött át nekem az a fájdalom, hogy már annyira szenved, hogy kihat a testére is.
"A szív olykor megvakul, ha túlságosan szeretetre éhezik." - Hát ez meg te jó ég. Annyira szeretem benned, amikor ezeken a nyilvánvaló igazságokat kiirod magadból, szerintem ezek annyira nagyot tudnak csattanni az emberen, és egyből nekem is jött minden hibám, hogy tényleg valamikor rossz helyen keresed a szeretetet, de annyira szükséged van rá hogy észre sem veszed.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésHuh, na hát ezt most végiggondoltam és van benne valami, mert általában az én fejemben elég nagy káosz van alapvetően is, és sokszor csaponganak a gondolataim, de valahogy írás közben általában sikerül valamennyire összeszedni, aztán lehet ilyenkor mégse. Meg az biztos, hogy sokszor vagyok bizonytalan, főleg azért mert általában elég elvont amit írok, vajon lehet e érteni? Pont ezért, mert én ugyan értem és látom, de nem tudom ti is értitek és látjátok e, meg általában olyan izgatott leszek, ha van egy jónak vélt ötletem, és csak gyorsan le akarom írni, de közben tudom, hogy ha rohanok akkor nem lesz jó xd közben meg van olyan is, és amúgy ez a novellám is ilyen volt, hogy elkezdem írni, aztán valamiért nem jönnek a szavak, ezért is lett ilyen rövid, mert ezt is erőszakkal kellett kisajtoljam magamból, annak ellenére, hogy eleinte tökre éreztem az egészet, aztán a közepe fele elment az érzés, és eltűntem a novellából, vagy nem is tudom hogy fogalmazzam ezt meg xd de abban biztos vagyok, hogy a konkrét lelki állapotom nagyban befolyásolja az írásom minőségét, meg még annyi minden, amit nem sikerült egyelőre felfedeznem. De mindenképp odafigyelek ezekre a csapongásokra, mert ez már máskor is volt szerintem, ha pl egy pörgősebb nap után ülök le írni, akkor sokkal nehezebb abba zen állapotba kerülni, amire nekem alapvetően az íráshoz szükségem van :D
Hát most tökre megnyugtat, hogy ezt írtad, mert ezt az írásom tényleg nem éreztem, és lehet valahol a kaotikusság is belőlem fakad, mert mostanában a feje tetejére állt minden, és nem tudtam eléggé lenyugodni. De amúgy ebben egyetértek, hogy ezeket így a gondolatokon keresztül lehet átadni, csak tényleg nem fejtettem ki eléggé. De hát az annyira jól esik, hogy mindezek ellenére így is lenyűgöztek a gondolatok és a szókapcsolatok, meg át is érezted a fájdalmat, hát ennek tényleg nagyon örülök, meg hogy ennyire tetszett a cím és az utolsó mondat kapcsolata, és hogy érezted ott a tetőfokot, amit próbáltam éreztetni :D
Hát nagyon jól esik, hogy ennyi gondolat megfogott ebből a novellából is, és hogy ennyire át tudtad érezni a szenvedését, testileg és lelkileg is. És annak is nagyon örülök, hogy van olyan része, amivel ennyire tudtál azonosulni, és így belegondoltál a saját életedbe. Érdekes amúgy, hogy egymás novelláival általában tökre tudunk azonosulni, ezt már annyiszor észrevettem :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésTe szent istenek O.O
Ez gyönyörű volt. Egyszerűen csodás volt, ahogy a tűz köré építetted az egészet, hogy a tűzzel olyan érzéseket írtál le, adtál át, hogy egyszerűen wow.
Nagyon jól használod a szavakat, és én erre most igenis féltékeny vagyok c,:
Mindenesetre... Én mondom, engem megvettél ezekkel a gondolatokkal, de tényleg. Ki szeretném emelni én is az "Elsötétült minden, fellángolt a tér..." bekezdésed, mert az egyenesen fnatasztikus volt.
A férfiú, akit megjelentettél a novellában az első mondatával kiidegelt, hogy szívem szerint már rég a falhozvágtam volna a lelket, de mivel fiktív karakter, így sajnos - a szereplő örömére - nem tehettem meg.
A címeid is... Komolyan mondom, én rendesen irigy vagyok jelenleg. Mindig olyan jó címeket adsz a novelláidnak. Én is akarok ilyen tehetséget T-T
Az első bekezdésedet is szeretném kiemelni, legalábbis ezt a részletet: "...a hőmérséklet enyhe hűvössége ellenére szinte reszkettem a lakásban érzett hidegtől, amit abban a pillanatban még fagynak is képes lettem volna nevezni." Ez olyan igaz!
"A gyertyaszálak halovány fénye lassan elaludt, ezzel is ordító némasággal süvítve a fülembe: most volt elég." - szintúgy az első bekezdésből.
El se olvastam az egész első bekezdést, nemhogy az egész novellát, de engem máris megvettél.
Örülök, hogy újra olvashattam tőled! ^~^
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a nagyszerű novellát! Várlak a következő körben is! ^^
Szia!^^
TörlésNagyon örülök, hogy ennyire tetszett neked most ez a novella ‹3 én szeretem nagyon valamilyen kicsit elvontabb, metaforikus dolog köré építeni a novelláimat, és jó érzés olvasni, hogy ez tetszik nektek :D és ne legyél féltékeny haha
Hát tényleg nagy megkönnyebbülés, hogy neked is átjött az a bekezdés, mert tényleg aköré építettem a novellát.
Hát igen, őt én is falhoz vágtam volna legszívesebben xd egy igazi kis nárcisztikus egoista, aki manipuláláshoz is nagyszerűen ért :D egyébként annak tökre örülök, hogy egy-egy mondatból és szituációból így átmennek a karakterek, mert én nem nagyon szoktam ilyen extra körítéseket írni, szeretem kicsit titokzatosra hagyni a dolgokat :D
Haha, hát szeretek a címeken is sokat agyalni, örülök, hogy neked is tetszeni szoktak :D
Hát köszönöm, hogy ezeket kiemelted, örülök, hogy ennyire tetszett ez a novella, annak ellenére is, hogy én most annyira nem érzem magaménak :D
Én köszönöm a véleményed!^^
Szia^^
VálaszTörlésTe meg a csodás címeid! Mert ez is az volt. Már a cím elolvasásánál tudtam, hogy ez is egy remek történet lesz.
Jaj, annyira borzalmasak az ilyen férfiak! Sajnos nekem apukám is egyre morgósabb lesz, ahogy öregszik, az apósomról meg inkább nem is beszélek… Az ilyen pasi csak magára gondol, és ezt nagyon jól ábrázoltad a kaja megmelegítésével. És az a legrosszabb az ilyeneknél, hogy észre sem veszik magukat, amit én nagyon utálok. Én sem vagyok egy szent, de nekem legalább van önkritikám, és elismerem, ha valamiben hibáztam, de ezeknek a pasiknak ez a viselkedés totál természetes, és ha meg mered említeni, hogy hogy beszélnek, azt mondják, ki, én? Én vagyok a legtürelmesebb, legnyugodtabb ember a világon. És az is szemétség volt, hogy a pénzzel jött. Azt is annyira utálom, ha valaki pl. segít, és utána felhánytorgatja azt, szemrehányást tesz egy olyan dologért, amit önként és dalolva vállalt, senki sem fogott pisztolyt a fejéhez…
Nah, bocsánat a kifakadásomért! De tényleg nagyon feldühített ez a pali.
És amiket utána írtál… Minden szót ki tudnék emelni, de nem akarok annyit idemásolni:-)
Annyira tetszett ez a tüzes megoldás! Jaj, abba konkrétan belesajdult a lelkem, amikor azt írtad, hogy a szív olykor megvakul, ha túlságosan szeretetre éhezik… Ez annyira szomorú! Annyi olyan ember van, aki tűr, aki csak azért van valakivel, hogy ne legyen egyedül, mert retteg a magánytól, pedig én mindig azt vallottam, hogy az egyedüllét sokkal jobb, mint a rossz társaság.
Az is nagyon tetszett, hogy nála már vízesésként zuhogott kifele a víz a pohárból, mert hát ez jól ábrázolta, mennyire tele van már a hócipője.
Imádtam, hogy a főszereplőnk beolvasott neki! Azzal is kiegyeztem volna, ha csendben összepakol, és másnap, amikor az a hülye dolgozik, lelép, de ez így sokkal jobb volt.
Az is igaz, hogy a remény nem mindig pozitív tényező. Ha valaki szóba hozza a reményt, egyértelmű, hogy annak optimista csengése van, de eljön az a pont, hogy már a remény sem segít. Hisz a remény nem old meg semmit, csak húzzuk az időt, ahelyett, hogy mihamarabb cselekednénk, mert abban bízunk, hogy előbb-utóbb megváltozik, megjavul… De van, ami soha nem változik meg, ezért kell nekünk változtatni az életünkön a reménykedés helyett.
Imádtam a végét, hogy kitáncolt a tűzből! Nyilván fájt neki, ugyanakkor megkönnyebbülésként élte meg.
Köszönöm, hogy olvashattam! Ismét egy csodás élménnyel gazdagítottál<3
Szia!^^
TörlésAnnyira örülök, hogy téged is megfogott a cím, szeretek sokat agyalni rajta, mert hát mégiscsak ezt látja meg az ember először :D
Hát igen, ha valakinek alapvetően nehezebb személyisége van, az idős korra még jobban előjön szerintem. Tényleg az a legrosszabb amúgy, hogy észre se veszik, mit csinálnak, hogy beszélnek és mennyire bántó, vagy mérgező a viselkedésük másokra nézve. És persze mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amit mások nehezen viselnek el, hát senki se tökéletes, de az lenne az ideális, ha ezeken kölcsönösen együtt lehetne dolgozni, hogy mindenkinek komfortos legyen az együttélés. De hát legtöbbször akinek vaj van an füle mögött azonnal támadással reagál egy apró említésre is :( és hát igen, ez a mártír szerep szörnyű, még ő játssza el az áldozatot, meg azt mondja mennyi mindent tesz, mert tudja hogy a másik tőle függ... és annyira rossz, hogy sokan tényleg ezért nem tudnak egy ilyen kapcsolatból kilépni, mert azt hiszik nincs más vagy jobb lehetőségük :(
Teljesen egyetértek veled, a társas magány ezerszer rosszabb, mint egyedül lenni :D inkább vagyok én is magamban, de köszönöm, olyan kapcsolatok nem kellenek nekem, amiben mások vannak, elvagyok én békében magammal is xd de sajnos ezt annyian nem veszik észre, vagy nem akarják észre venni annyi különböző ok miatt, és inkább élnek ilyen szörnyű kapcsolatokban.
Igazából ennél is nagyobb beolvasást terveztem, csak aztán végül nem jött össze a leírása xd szerintem ez a helyzet most megkívánta ez a fajta felismerést és kilépést ebből az életből, valahogy túl semmilyen lett volna szerintem, ha csak úgy kisétál az ajtón :D
Igen egyébként, ezzel tökre egyetértek, hogy lehet negatív is bizonyos helyzetekben. Nagyon jó, ha valakinek sose fogy el és viszi előre az életben, de tudni kell felismerni azt a pontot, ahol már nincs helye többé és el kell fogadni a valóságot, ami általában sokkal szörnyűbb.
Nagyon jól esett a véleményed, örülök hogy ennyire tetszett neked ez a novella, és megfogtak a benne levő gondolatok és érzelmek :D
Köszönöm a véleményed!^^
Szia!^^
VálaszTörlésHűű… nem is igazán találok szavakat.
A láng és a jég pusztító paradoxonát szépen beleépítetted a történetbe. Voltak benne mondatok, amik mélyen hatottak rám, például: „A szív olykor megvakul, ha túlságosan szeretetre éhezik.” A csattanó zseniális, szép megoldás, hogy metaforikusan és nem szó szerint fogalmaztad meg a záró jelenetet.
Maga a novella elég impulzívnak hatott, de semmiképp sem rossz értelemben, hiszen ezt a megjelenített élethelyzet nagyon is indokolta. A cím tökéletesen illett a novellához, némileg végig is kísérte, de igazán csak az utolsó mondatban jelent meg.
Egy kevés negatívumot is találtam benne, de ezek nem súlyos hibák. Néhány ponton én némileg másképp fogalmaztam volna és volt benne olyan mondat is, aminek én személy szerint nem egészen értettem a jelentését: „A faliórára pillantva figyeltem a másodpercek múlását, miközben az asztalra kikészített étel csak hűlt és hűlt, kevesebb türelemmel és odaadással élve nálam”. A párbeszédeket nem mindig éreztem túl életszerűnek, némelyiknek kicsit mű érzése volt.
Intenzív történet került ki a kezeid közül, összeségében nagyon tetszett.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!^^
TörlésNagyon örülök, hogy így elsőre azért tetszett ez a novella, és hogy megragadott a láng és a jég ellentéte, annak meg még inkább, hogy az a mondat különösen felkeltette a figyelmed, mert szeretek sokszor ilyeneket belecsempészni a novelláimba :D
Annak is nagyon örülök, hogy végig érezted az impulzív érzelmeket a novellában, és úgy érezted, hogy indokolt volt ez a fajta érzelemleírás. A címekkel is nagyon szeretek sokat vacakolni, ameddig meg nem találom a tökéleteset, valahogy nagyon fontosnak érzem, remélem máskor is tökéletesnek fogod majd érezni :D
Hát itt arra akartam utalni, hogy azzal hogy a kaja kihűl már türelmetlen, még nála is hamarabb betelik a pohár, mint a főszereplőnek xd igazából lehet, hogy valóban nem fogalmaztam elég tisztán, de néha szoktak amúgy ilyenek lenni nálam, úgyhogy tökre örülök, ha ezeket kiemelitek, mert legközelebb erre mindenképp odafigyelek majd :D A párbeszédeket meg szeretem kicsit elvontra írni, bár ez pont nem volt az, és lehet hogy tényleg nem sikerült olyan jól ez most, mert a vége fele már elég erőltetetten írtam én is. Köszönöm, hogy megemlítetted ezt is :)
Örülök, hogy azért összességében tetszett a novellám, köszönöm a véleményed!^^
Szia!
VálaszTörlésHát én is ideértem a last minute kommentemmel, ne haragudj, hogy eddig tartott.
Néha fel-feltévedek a blogodra, és valahogy sosem nagyon okozol csalódást, úgyhogy most is vártam, hogy végre eljussak addig, hogy el tudjam olvasni az írásod ^^
Az alapszituáció, a metaforák és úgy egyébként szerintem minden nagyon a helyén volt, én pedig borzasztóan élveztem minden sort, de a legjobban talán a „Minden szónak következménye van, ahogy minden csöndnek is.” tetszett a legjobban. Nagyon "látványosan" fogalmazol, bár a párbeszédek helyenként nekem is kicsit életszerűtlennek hatottak. Több negatívum az én szememet nem ütötte meg. ˘˘
Köszönöm, hogy olvashattam, alig várom, hogy a következő körben is "találkozzunk"!
- Pakkson
Szia!^^
TörlésHát a lényeg, hogy ideértél, nem pedig az időpont :D
Most meglepett, hogy néha ránézel a blogomra, és még csalódást se szokott okozni, de nagyon jól esik a lelkemnek :D
Örülök, hogy minden részét élvezted az olvasásnak, és a metaforák és az alapszituáció is tetszett és át tudtad érezni, annak meg méginkább, hogy tetszik a fogalmazásom, és a kiemelt mondatnak is nagyon örülök, hogy különösen felkeltette a figyelmed :D
Sajnálom, hogy ez a párbeszéd most nem sikerült annyira életszerűre, én se éreztem most annyira ezt a novellát, de köszönöm, hogy megemlítetted te is, legközelebb mindenképp odafigyelek rá :)
Köszönöm a véleményed!^^