A hangszóróból szóló zene ritmusa teljesen magával ragad, s ahogy a hangulat a tetőfokra ér, én úgy veszek el a jelen legszebb valójában, megfeledkezve minden apró-cseprő problémáról, ami az elmúlt napokban foglalkoztatott. Talán az elfogyasztott alkoholmennyiség teszi ezt, vagy az engem körülvevő emberek, de abban biztos vagyok, hogy réges-régen nem éreztem magam ennyire felszabadultnak és jókedvűnek. Egy egész baráti társaság ölel körül, miközben együtt énekeljük a refrén ismétlődését torkunk szakadtából, mintha az egész világ azon múlna, hogy túl tudjuk-e kiabálni a hangerőt, magunkról is megfeledkezett táncmozdulatok közepette.
A világ lefagy egy pillanatra; minden mozdulatot lassított felvételen látok egy másodpercig, mégis a legcsodálatosabb örökkévalónak élem meg. A selymesen simogató nevetés dallamának tulajdonosa pár méterre tőlem őszinteségtől csillogó mosollyal kémlel körbe, és akasztja tekintetét enyémbe. Szívem heves dobogása egyszerre olvad ketté, és kezd el a mesésen gyönyörű arc ritmusára zenélni; mintha mosolyra fakadna a cirógató érzéstől, ezzel engem is erre ösztökélve. Szemeiben az örökké jelentését vélem felfedezni; mintha napsugarak emberi megtestesülésével állnék szemben, ami azért van itt jelen, hogy mindent beragyogjon a létezésével, és a léleksimogató hangjával visszafordíthatatlanul beférkőzzön a fejembe, nem hagyva, hogy bárki mást is észrevegyek utána.
Attól a pillanattól kezdve képtelen vagyok szem elől téveszteni őt, hiába tűnik megközelíthetetlennek. A hangulatteremtő lélekmosolya mindenkit elkábít, csak talán nem veszik észre annyira a különlegességét, mint én. A jelenléte olyan, mintha a világ középpontjaként funkcionálna; az emberek lelke mosolyra fakad tőle, szívük kivirágzik és hatalmas lombkoronát növeszt, miközben megtelnek a feledhetetlen boldogságaurával. Úgy érzem, képes lenne a mindenséget is beteríteni a csodával, amit áraszt magából.
Ezért is lep meg különösen, mikor néhány óra elteltével, a házibuli elcsendesülését követően a kertben találom őt csillaglesés közben. Teljesen el van veszve a gondolataiban, lépteim hangját se hallja meg, így meglepetten pillant rám, ahogy lehuppanok mellé a nedves fűre, és ugyanúgy törökülésbe húzom lábaimat, ahogy ő is teszi. Furcsa hiányérzet kerít hatalmába; ugyan hajnalodó holdfény vetül ránk, mégsem értem, miért kell a Napfényt nélkülöznünk. Csak várok az érzésre, ami intenzíven kúszik majd fel orromba, egészen le a tüdőm legmélyebb zugába, hogy onnan egész testem átjárja a selymes lélektapogatás. Ez azonban nem érkezik meg, én pedig ekkor realizálom, hogy halovány könnycseppek kerülnek erőszakosan törlésre a mellettem ülő fiú arcáról. Hirtelen tehetetlennek érzem magam; hát mit tehetnék én, hogy egy Napsugár újra visszakapja a semmivel sem összetéveszthető ragyogását?
— Ma hajnalban napfogyatkozás lesz — szólal meg hirtelen egy halk szipogás kíséretében. — Tudtad? — megrázom a fejem, mire egyenesen engem tisztel meg íriszeinek mélységével. Valami különös dolog mozdul meg bennem a pillantástól, ami ezúttal talán tényleg egy örökkévalóig tart; minden bizonytalanság elszáll belőlem, és ekkor határozom el, hogy ezen az éjszakán márpedig látni fogjuk a Napsugarakat az égbolton, még akkor is, ha ahhoz én magam kell a Holddá változzak.
— Fogalmam sem volt — felelem egy halovány mosollyal. — De hát néha még a legragyogóbb teremtménynek is szüksége van egy kis pihenésre — intézem szavaim egyenesen neki, és abban reménykedek, pontosan tisztában van a saját csodálatosságával.
— Vagy egy ölelésre. Sokszor az emberek alulértékelik az öleléseket; különösen azokat, amik olyan szorosak, hogy érzed a másik szívverését a mellkasodban — a szavak kibuknak belőle, én pedig elképesztően boldognak érzem magam, hogy pont én lehetek itt vele, és adhatok neki egy csipetnyi kedvességet.
— Néha olyan, mintha még a barátok is elfelejtenék, hogy időnként annak is szüksége van támaszra, aki mindig mindenkinek a támasza. Olykor egy ölelés is elég lenne, csak… csak nem veszik észre, amit észre kéne venniük, mert csak a stabilitást és erőt látják. Meg se fordul a fejükben, hogy néha még magának a Napnak is elkélne egy kis gondoskodás — habozás nélkül felelem; úgy érzem különösen átérzem a szituációját, és minden rezdüléséből egy újabb darabkát vagyok képes kiolvasni belőle, és a gondolataiból.
— Felettébb jó emberismerő vagy… Mark, igaz? — bólintok, miközben magamban realizálom, hogy valóban még egymás nevét se tudjuk, hiszen ez az első alkalom, hogy közös ismerősökön keresztül csatlakozok a társaságukhoz. — Én Haechan vagyok — mosolya újra mosolyra fakasztja szívemet; olyan igazán mélyről jövő, lélekfakasztó még ez a legapróbb rezzenése is, még annak ellenére is, hogy közel sem annyira őszinte és ragyogó, mint ami igazán felejthetetlenné teszi őt.
— És jó hallgatóság is vagyok, Haechan — ízlelgetem neve csengésének aromáját, és hihetetlennek tartom, hogy még ebben a jelentésben is ő maga bizonyosodik meg. Elmosolyodik kijelentésemre, mire belőlem akaratlanul is kibukik a nyelvem hegyén kószáló mondat. — Bármit megtennék, hogy mégegyszer lássalak olyan őszintén mosolyogni és nevetni, ahogyan azt odabent tetted.
Ekkor látom meg először, ahogy próbálja elnyelni a feltörni készülő kuncogását, de a szája szegletében bujkáló mosolyt nem tudja elrejteni előlem; megmelengeti egész bensőmet, ahogy arra gondolok, hogy pityergés helyett itt ül velem, és a nevetni akarását igyekszik leplezni éppen. Hirtelen karórájára pillant, majd hanyatt dobja magát a füvön és egy huncut grimasz kíséretében megpaskolja maga mellett a talajt.
— Végülis, van még másfél óránk a napfogyatkozásig. Addig meglátjuk, hogy sikerül-e mosolyra fakasztanod.
Úgy érzem, még sosem voltam ennyire hálás azért, hogy ilyen könnyen tudok kapcsolódni az emberekkel, és ennyire szeretem meghallgatni őket. Az együtt töltött rövid idő épp elég ahhoz, hogy kellően belélássak, és én is csak ekkor realizálom igazán, hogy a legcsodálatosabb mosoly mögött is mennyi fájdalom rejtőzhet. A hangosabbnál hangosabb nevetések csupán egy minden erőnek ellenálló maszkot képeznek; csak alkalomadtán még így is megrepedhet egy intenzív külső hatástól, amit senki se tud irányítani. Abban a másfél órában néha-néha úgy teszek, mintha csak az éjszaka és a hajnalodó égbolt lenne csodálatraméltóan gyönyörű, de valójában szemem sarkából minden érzésemet neki szánom; és ezt valahogy muszáj tudatnom vele, mert nem mehetek innen úgy el, hogy magára hagyom és nem látom újra az őt körülölelő napsugarakat, ahogy a világot tudatlanul teszi szebbé.
Életem egyik leginkább mesébe illő pillanata, amikor a teljes napfogyatkozás kezdetét veszi; a Nála ezerszer kisebb Hold beúszik elé, akár egy védelmező, és finom ölelésbe vonja. A Nap megpihen, kiélvezi, hogy ha csak erre a rövid időre is, de minden rossztól el van takarva, hogy majd újult erővel folytathassa ragyogását, ami a legfontosabb lételeme a mindenségnek. Ezek a percek az egész világát megváltoztatják; teret adnak a gyógyulására és feltöltődésére, s az őt körülvevő pajzs minden belőle áradó fényt magába szív, hogy aztán újultan adhassa vissza neki, ami hozzá tartozik, és belőle származik. Varázslatos pillanat, ahogy a Nap szíve újra ritmusra kezd dobogni, s lassanként engedi el az őt szorosan ölelő Holdat, hiszen újra képes ragyogni.
Egész lelkemet boldogság teríti el, ahogy a mellettem fekvő fiú arcát egy összetéveszthetetlen ajakgörbület világítja be. Tekintetében minden megmagyarázhatatlan furcsaság benne van, ahogy tündöklő nevetésének dallamossága megtölti a levegőt élettel; s az én szívem az övével együtt fakad mosolyra, mire édes orgánummal intézi felém szavait.
— Ez az ölelés volt életem legszebbike.
Sziasztok!^^
Mindig is akartam írni egy novellát Hecsivel, ahol ő maga a Nap, mert hát leírhatatlanul csodálatos :)) ez a dal pedig pont kihozta belőlem ezt a kis fluffot, ami ritkán történik meg velem xd persze most is aggódom, hogy nem lett-e túlságosan elvont, és érthető e a gondolatmenet, úgyhogy eléggé izgulok :D
Kíváncsian várom a véleményeteket!^^
Szia! ^^
VálaszTörlésHát uww, Hecsivel már önmagában boldogság olvasni, hát még ha ilyen kis csodákat, mint ez a novella. Nagyon tetszett, hogy benne volt emberként, és Napként is, én legalábbis így értelmeztem, egyszerre két oldalról is itt volt a lelke, össze volt kapcsolva a Nappal és Markkal is, és ez olyan szép volt így, hát Hecsi maga a Nap amúgy is ;;;;
Már a címed is nagyon megragadott, szeretem továbbra is ezeket a szavakat, amiket itt a challengeben mi hozunk létre, és ez is egy olyan különleges szó, és még mennyi ilyen volt benne, hát imádtam ezeket a kifejezéseket: lélekmosoly, lélektpogatás, lélekfakasztó. Már az első körben is azon gondolkodtam, hogy én mennyire imádom az ilyen lélek- szóösszetételeket, hát csodásak.
Nagyon meghitt és kellemes volt ez a kis jelenet, ahogy Hecsit megérintette a napfogyatkozás, és kint Markkal beszélgettek hajnalban, ezek a mondatok és párbeszédek az én lelkemet is simogatták.
„Szemeiben az örökké jelentését vélem felfedezni…” – hát ez meg, hát légyszi Markhyuck ;;
„— Néha olyan, mintha még a barátok is elfelejtenék, hogy időnként annak is szüksége van támaszra, aki mindig mindenkinek a támasza.” – egyetértek! ;; amúgy én imádom az öleléseket, azokat szeretem, a baráti puszikat meg annyira nem, de az ölelések, hát! Valaki engem is öleljen meg XD És bizony, azoknak is nagy szüksége van ölelésre és gondoskodásra, akik a legerősebbnek tűnnek és mindenkinek segítenek, csak ezt észre kell venni, mert nem biztos, sőt, nem hiszem, hogy megosztják, mert nem akarnak másokat terhelni. Ez olyan jó volt, hogy így beleépítetted és hasonlatba hoztad a Nappal, ami tényleg úgy az élet egyik legalapvetőbb feltétele nem csak nekünk, hanem a bolygónak, mégis amúgy másik szempontból meg az ember pusztít. Tetszett ez nekem nagyon, így két szempontból gondolkodtatott el.
Egy kis észrevétel, bár ez kulcsa volt a novellának, de a „mosoly” elég sokszor szerepelt benne, ami amúgy nem baj, mert tényleg jelentősége volt, csak volt, ahol szinte egymás mellett vagy a következő mondatban újra, így egy picit általánossá vált a szó a csodás szóösszetételek mellett.
Nem is tudom, mit írhatnék még, imádok velük olvasni, nagyon tetszett nekem a novellád! :3
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben! ^^
Szia!^^
TörlésHát nagyon örülök, hogy ennyire jó volt velük olvasni, és ennyire tetszett a novella, és hogy Hecsi kétféleképpen szerepelt a novellában, igen, ezt próbáltam ábrázolni :)
Én is annyira szeretem ezeket a szavakat, a címeket mindig is szerettem, de mostanában különösen rákaptam arra, hogy egy alkotott szót adjak címnek, mert mégiscsak olyan különleges és szép tud lenni. És hát igen, én is imádok mindent, amiben szerepel a lélek, lehet néha túlzásba is esek vele xd de hát mindig olyan jó érzés valami újat kitalálni, meg hát ha más szó nem alkalmas arra, hogy kifejezze, amit mondani akarok, akkor kénytelen vagyok én kitalálni egyet xd
Hát tényleg nagyon örülök, hogy te is ilyen léleksimogatónak érezted az egész jelenetet, meg a kiemelt részeket is^^ és hát igen, mindenképp bele akartam ezt szőni a novellába (vagyis nem, csak csupa fluffot nem tudok írni xddd), meg hát ez az érzés bennem most nagyon aktuális volt, és muszáj volt írnom róla xd de egyébként tényleg annyiszor van így, hogy nem veszik észre még a barátok se, hogyha szükséged lenne egy kis támaszra, vagy csak egy ölelésre, mert nem panaszkodsz róla hangosan, és ez tök szomorú szerintem, és meg kell becsülni azokat az embereket, akik tényleg tudnak olvasni bennünk. És hát külön nagyon örülök, hogy tetszett, ahogy hasonlatba hoztam a nappal, és el is gondolkodtatott :D
Hát rip, ha elhiszed ha nem, ez már a legalább felére redukált mosoly mennyiség xdddd éreztem én írás közben, hogy túlságosan elragadtattam magam, aztán mikor átolvastam mondom úristen, hát nem is kicsit xd tényleg kb minden mondatban benne volt, aztán átírtam rengeteg helyen, mondom így már egész jónak tűnik, így már csak nem olyan sok xdd de hát mégis, hát ezt sajnálom, hiába kulcsa a novellának, azért nem kéne ennyi szóismétlés legyen benne :( meg hát pont az lett volna a célom, hogy kicsit különleges legyen, hogy egy igazából általános dolog mennyi mindent ki tud hozni egy emberből, szóval semmiképp nem jó, hogyha elbénázom itt ezzel az egészet xd de köszi, hogy felhívtad erre a figyelmem, legközelebb ha ilyesmiről írok mindenképp figyelek rá :D
Köszönöm a véleményed!^^
Hali!^^
VálaszTörlésImádom a novelláidban, hogy ilyen „fellengzősek”. Valahogy mindig belekerül a nap, az égbolt, a hold, a szeretet, a béke, és ezt úgy imádom! Itt is, hogy összekötötted azt, hogy egy remek megfáradt barátnak is vannak mély pillanatai, és a napnak is néha el kell bújnia.
A bulis részét olyan jó volt olvasni, ahogy megfogalmaztad, hogy önfeledten szórakoznak, illetve próbálják agyon üvölteni a zenét. Az elején nagyon észrevehető volt a dal szerintem, ahogy ott egymásra figyelnek. Olyan kis aranyosak voltak egész végig *-*
Jahj és hát az öleléses rész baromi átérezhető volt. Nem feltétlen csak akkor, mikor egy segítőkész ember belefárad a támogatásba, hanem például szimplán mikor fáradt vagy, már nincs kedved senkihez és semmihez, de akkor kapsz egy ölelést egy olyan embertől aki szeret, az úgy fel tud dobni!^^
És a cím mellett se tudok elmenni. Mindig olyan szép címeket tudtok kitalálni! Ötletes, gyönyörködtet és sokszor még lövésem sincs, miről fog szólni.
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!^^
TörlésHát nagyon örülök, hogy szereted ezeket a dolgokat, mert én is nagyon szeretem így beleépíteni ezeket a novelláimba :D
Annak is nagyon örülök, hogy a dal érezhető volt, mert amúgy én mindig olyan nehezen boldogulok, ha a dal egy konkrét képi síkot is ad, mint itt a buli :D szóval nagyon örülök, hogy átérezhető volt ez a rész is.
Hát igen, abszolút egyetértek, néha egy ölelés egy egész napot meg tud menteni, vagy legalábbis jobbá tenni, és máris nem tűnik olyan sötétnek minden :)
Haha, hát ez a cím szerintem mondjuk elég árulkodó volt, mondjuk lehet csak annak, aki ismeri és követi az NCT-t, különösen Hecsit :D
Köszönöm a véleményed!^^
Heyo!
VálaszTörlésElőször megjegyezném, hogy ez a rövidke kis történet tetszett leginkább ebben a fordulóban. Kellemes volt, olvastatta magát és nyugalommal töltött el, miközben haladtam vele. Sajnálom viszont, hogy a napfogyatkozást így írtad le, elsőre teljesen kizökkentett az a bekezdés, most már csak azon töprengek, vajon szándékos volt-e; hogy vajon ezzel próbáltad plátóibbá tenni a jelenetet az ölelésre utalva? Ennek ellenére a többi részt imádtam, ahogy beleszőtted a csalódást, amit a barátok akaratuk ellenére képesek okozni; ahogy jellemezted Haechan tökéletességét Mark szemén keresztül, majd a törékeny oldalát is megismertetted, ezzel sokkal emberibbé téve. Meg hát az önzőséget is megemlítetted, ami ugyan sok jellemzést nem kapott, mégis az az egy utalás elegendő volt ahhoz, hogy elgondolkoztassa az olvasót (engem biztosan), mennyire nem vagyunk elégedettek sohasem azzal, ami épp megadatik nekünk.
Az tűnt fel, hogy gyakori hibaként lép fel a vesszőhasználat (kinél nem?), szinte minden "és" elé teszel egyet, pedig nem feltétlen kell oda, főleg nem felsorolásnál. Nem feltétlen csak az számít annak, ahol egy dolog tulajdonságát sorolod fel vagy több dolgot sorolsz fel egymás után (pl. élénkzöld volt feketével, sárgával és pirossal.), de az is, ha nem tulajdonságokat vagy dolgokat sorolsz fel, hanem azonos mondatrészeket (pl. kimentem, körbenéztem és elindultam). A te írásodból ezt a részt emelném ki, hogy értsd, mire is gondolok: "... minden bizonytalanság elszáll belőlem, és ekkor határozom el, hogy ezen az éjszakán márpedig látni fogjuk a Napsugarakat az égbolton, ...". Valamint (ahogy feljebb is említették) az egyperces első felében igencsak sokszor szerepelt a "mosoly" szó, ami ekkora terjedelemben eléggé ki tud éleződni, akár zavaróvá is tud válni, hiszen folyamatosan amolyan deja vu érzése van az embernek, hogy "ezt már olvastam előbb", pedig meglehet, hogy a két mondatnak teljesen más mondanivalója lenne - elveszíti azt a részét, amire valójában hangsúlyt kéne fektetni.
Igazából a hibáival együtt nagyon megtetszett, mert hát a csillagászati dolgokra eléggé érzékenyen tudok reagálni, ha nem a valóságnak megfelelően vannak jellemezve, de ez sajátos problémám. Köszönöm, hogy olvashattam, egy élmény volt!
Szia!^^
TörlésHát azt kell mondjam, hogy nagyon jól esik, hogy az én novellám tetszett a legjobban ebben a fordulóban a hibák ellenére is, és hogy így át tudtam adni ezt a békés, nyugalmas érzést a novellával. Azt nem teljesen értem, hogy mi zökkentett ki a napfogyatkozás leírásában? Igazából azt próbáltam átadni, hogy a Hold átöleli a Napot, de ez valójában Mark, aki megöleli Hecsit. Sajnálom, hogyha ezt nem sikerült jól leírnom és furcsa volt neked, én szeretek nagyon ilyen kicsit elvontabb dolgokat írni, amik nem feltétlen megfoghatók, meg ezeket a megszemélyesítéseket is nagyon szeretem használni, különösen a csillagászati dolgokkal kapcsolatban, úgyhogy lehet még lesz ilyesmi véleményed xd most arra tudok gondolni, hogy az zavart téged, hogy nem konkrétan a képi síkját írtam le a napfogyatkozásnak, hanem egy másik megközelítésből? hát rip, nem teljesen értem, de ha egyszer esetleg kifejted, akkor azért nagyon hálás lennék :D
Annak viszont nagyon örülök, hogy a többi része azért tetszett a novellának, és hogy át tudtam adni az érzéseket meg a gondolatokat, és hogy úgy érzed, hogy a karaktereket is sikerült emberivé tennem, ráadásnak meg el is gondolkodtatott egy kicsit.
Na igen, ezek a vesszők a legnagyobb ellenségeim komolyan xdd én igazából eddig úgy tudtam, lehet rosszul, hogy akkor kell az "és" elé vessző, ha van a következő tagmondatban ige, és így is használtam eddig (azt hiszem xd) de köszönöm, hogy ezeket leírtad, mert ennyire nem tudtam a pontos szabályt, és innentől megpróbálok odafigyelni erre. Hát remélem, hogy egyszer sikerülni fog megtanulnom helyesen használni a vesszőket. A mosoly szót pedig sajnálom, hogy ennyiszer ismételtem, most én is újraolvastam, és így hetekkel később én is rögtön éreztem, hogy igen, ez bizony rengeteg xd erre is mindenképp figyelek a továbbiakban :D
Tényleg nagyon jól esik, hogy a hibák ellenére is tetszett a novella, hát sajnálom ezt a napfogyatkozásos dolgot, remélem legközelebb sikerül jobban ábrázolnom a dolgokat.
Köszönöm a véleményed!^^
Woooow hát ez maga volt a megtestesült napcsoda ;;
VálaszTörlésAbszolút Hecsi a mi Napunk, a lelkünk Napja és nekem is tetszett mennyire erősen éreztetted velünk, hogy Ő a Nap, és amúgy egy picit meg Markban éreztem a Holdat, pláne amikor a napfogyatkozásnál úgy fogalmaztal, hogy megoleltek egymást, annyira gyönyörű volt.
Igen, egy picit sok volt a mosoly szó, de az értékéből nem vont le, meg eleve hogy is tudnál bármit írni Hecsivel úgy, hogy nem szerepel benne az egyik legjellemzobb dolga. Engem nem zökkentett ki, annyira életre keltek előttem ezek a mosolyok, a leírás meg minden.
Es nagyon jó érzés volt olvasni, hogy megint belevontál egy komolyabb témát is, és hogy megint egy rugora járt az agyunk ezzel kapcsolatban. Tényleg addig nem is veszi észre néhány ember, mekkora támasz van mellette, amíg ő maga nem válik a támasszá. Jó érzés volt olvasni, hogy néha a Napnak is szüksége van egy kis pihenesre.
Meg ezek a szókapcsolatok is ;; amire először feleszméltem az a lelektapogatas volt, aztán már minden lélek szokapcsolatnal felfigyeltem, mennyire gyönyörűek. Tetszett ez a kis szikra, annyira atjott ez az ismerkedős fázis, meg ezek a kis párbeszédek részükről.
Es azt is imádtam, hogy egy mezei hazibuliba is tortenhetnek olyan csodák, hogy a Nap találkozik a Holddal ;;
Köszönöm, hogy olvashattam! ^^
Szia!^^
TörlésWow, nagyon jól esik, hogy így gondolod ‹3
Hát igen, tényleg ez volt a célom, mert hát Hecsi maga a Nap, és annyira örülök, hogy ezt sikerült éreztetnem. Igen, én abszolút így képzeltem most el, hogy Mark a Hold, Hecsi a Nap, Markhyuck együtt meg az egész világ :D
Hát rip, ez most nagyon tanulság nekem, hogy nem szabad néhány szóval túlzásba esnem :D azért annak örülök, hogy nem volt annyira nagyon zavaró, és hát igen, Hecsitől rögtön mosolyognom kell nekem is, szerintem e nélkül a szó nélkül nem is tudnék írni vele.
Hát tényleg elképesztő, hogy mennyiszer hasonlóra gondolunk, és hasonló témákat feszegetünk, még ha más szemszögből is. És hát igen, ez tök fontos lenne pedig, hogy értékeljük a körülöttünk levő embereket, akik tényleg sokat adnak nekünk. Örülök annak nagyon, hogy jó érzés volt ezt így olvasni :D
Jajj, hát nagyon jól esik, hogy ezek a szókapcsolatok neked is tetszettek, és is úgy szeretem őket ;) főleg a lélekkel kapcsolatban, mindig próbálok valami újat kitalálni :D
Tök jó, hogy ezt megemlíted, mert ezt is próbáltam beleszőni a novellába, hogy egy ennyire hétköznapi dologban is mennyi csoda történhet :)
Köszönöm a véleményed!^^
Szia~~ ^^
VálaszTörlésOh gosh... Nem is tudom mit mondjak ><
Nagyon szép volt az egész, és jaj, de lettem volna bármelyikük helyében c:
Kellemes volt olvasni, nagyon nyugis volt, nekem jót tett, hogy így vasárnap olvastam.
Ah, imádom a leírsaidat *-*
A napfogyatkozás nagyon tetszett, az is, ahogy a karaktereid összekötték azt azzal, hogy annak is kell pihennie, aki mindig ott van, és segít a másiknak, neki is kellhet néha segítség.
Az, hogy Haechan nevének jelentését is belevitted részemről egy plusz volt. Annyira szeretem a koreai nevek, vagy bármely más nevek jelentését, hogy gyakran építem bele a novelláimba. Örülök, hogy ezúttal te is így tettél, szerintem ez egy újabb tényező volt a novelládban, ami csak jobbá tette.
Köszönöm, hogy olvashattam! Kíváncsian várom, hogy a következő körben mivel kápráztatsz el minket! ^^
Szia!^^
TörlésHát nagyon örülök, hogy ennyire jól esett olvasni, és ki tudott kapcsolni egy kicsit így vasárnap, és nyugisnak érezted :D
Örülök, hogy a napfogyatkozás tetszett neked, és át tudtad érezni a karaktereket, és a Nappal levő összeköttetést is :D
Hát én is imádom ezt a koreai nevekben, szeretek neveket is kitalálni, bár ritkán teszem, de olyan jó, hogy a jelentést akár mi is adhatjuk neki :D Heachan pedig hát tényleg, nem győzöm mondani, mennyire imádom, és mennyire is maga a Napsugár, úgyhogy nem is bírtam volna ki, hogy a nevét ne említsem meg :D
Köszönöm a véleményed!^^
Sziaaaaa^^
VálaszTörlésNe haragudj a késésért!
Hihetetlen, hogy megint ezzel kell kezdenem, de IMÁDTAM a címet!!!!! Tudom, mindig ezt mondom, de mit csináljak, ha ennyire értesz a címekhez? Komolyan, honnan jönnek ezek? Talán a mostani volt a kedvencem az összes közül^^
Úgy szeretem az ilyen pillanatokat. Amikor együtt van egy baráti társaság, és mindenről megfeledkezve énekelnek. Szerintem az egyik legjobb dolog a világon, és nagyon átadta magának a dalnak is a hangulatát, szóval rögvest ott üvöltöttem én is torkom szakadtából a többiekkel együttXDD
Imádtam, ahogy leírtad, mit érez Mark, amikor megpillantja Donghyuckot.
Az is nagyon tetszett, amikor ebből a különleges pillanatból kikerültünk a csillagok alá. Egyszerű, hétköznapi volt a helyszín, mint egy házibuli, mégis az az univerzum, amit köréjük teremtettél, annyira meghitté és egyáltalán nem hétköznapivá tette az egészet.
„…és ekkor határozom el, hogy ezen az éjszakán márpedig látni fogjuk a Napsugarakat az égbolton, még akkor is, ha ahhoz én magam kell a Holddá változzak.” Huh, nekem ez a mondat lett a kedvencem! Számomra ez azt jelenti, hogy bármire képes lenne Hecsiért, csak sokkal szebben írtad le^^
Tényleg igaz, hogy még az olyan csodás teremtményeknek is szüksége van a pihenésre és a gondoskodásra, mint a Nap. Sőt, nekik van igazán szükségük rá, hiszen annyit dolgoznak, annyit tesznek másokért, csak mivel nekik ez természetes, észre sem veszik, hogy néha meg kell állni, és engedni kell, hogy más cselekedjen helyettük, különben ideje korán kihuny a fényük a sok teher alatt. És nemcsak nekik természetes, hogy ők nyújtják a támaszt, hanem a körülöttük lévőknek is. Anyukám pl. tipikus példája ennek. Annyi mindenkinek segít, és nekem rohadtul felcseszi az agyam, amikor nemhogy egy köszönömöt nem kap cserébe, még be is szól neki XY, akinek segítő kezet nyújtott… Fú, ezek miatt nagyon nagy vitáim voltak egyesekkel… Ha már ő úgy gondolja, nem kell megvédenie magát, kell valaki, akinek rá kell világítania ezekre a dolgokra.
Nagyon fontosnak tartom az ölelést! Amikor találkozunk sógornőmmel, van, hogy percekig állunk összeölelkezve, ringatózva, belekezdve valami bugyuta spanyol dalba. Egy ölelésben sokkal több minden van, mint a szavakban. És ahogy ezt is leírtad, hogy olyan szorosak, hogy a másik szívverését érzed a mellkasodban… Én ezt még meg is könnyeztem! Egy ölelésben annyi minden van: szerelem, barátság, féltés, vigasztalás, megértés, öröm a másik sikerének, és még hosszan sorolhatnám. A te írásod legalább ennyi mély érzelmet tükrözött:-)
„A hangosabbnál hangosabb nevetések csupán egy minden erőnek ellenálló maszkot képeznek; csak alkalomadtán még így is megrepedhet egy intenzív külső hatástól, amit senki se tud irányítani.” Ez volt a másik gondolat, ami nagyon megfogott. Sokszor én is úgy érzem, hogy szar napom van, összevesztem a párommal, vagy ilyesmi, de nem mutathatom ki, mert az emberek úgy gondolják, nekem arany életem van, ezért nincs jogom ahhoz, hogy bármi miatt is nyavalyogjak… És ezt nem tartom fairnek, hiszen annak is lehet rossz közérzete, baja, gondja, akinek amúgy mindene megvan…
Ott pedig az egész bekezdést kiemelném, ami így kezdődik: „Életem egyik leginkább mesébe illő pillanata…” Gyönyörű volt, ahogy a napfogyatkozást úgy írtad le, hogy a Hold védelmező ölelésbe vonja… Ahogy az összes többi ezt követő szó is. Egyszerűen csodálatos volt, ahogy Mark és Hecsi egyetlen, mindenséget jelentő ölelésben egyesültek. Ez most nekem százszor jobban tetszett, mintha csókolóztak volna.
Lehet, hogy kicsit sokszor szerepelt a mosoly szó, de én is olyan sokra tartom a mosolyt és a nevetést, hogy abszolút helye volt ebben a novellában, ahogy az ölelésnek is, meg a Napsugaraknak, meg minden gondolatnak, amit megosztottál velünk^^
Annyira a bűvkörébe kerültem, olyan varázslatosnak éreztem, hogy az biztos, hogy ezt a történetet még sokáig emlegetni fogom^^
Köszönöm, hogy megírtad, hogy olvashattam, és nagyon várom a kövit<3
Szia!^^
TörlésDehogy haragszom, hát a lényeg hogy ideérsz :D
Hát wow, nem gondoltam volna, hogy a mostani cím annyira jó lett, hogy ez lett a kedvenced! Nagyon jól, esik, hogy mindig így imádod a címeimet, pedig amúgy nem szoktam semmi extrát csinálni velük, csak összerakok két szót xdd ebben az esetben meg még spoileres is volt szerintem xdd
Én is annyira imádom az ilyeneket, mikor a hozzám legközelebb álló emberekkel csak szimplán jól érezzük magunkat, annyira varázslatos tud lenni. Olyan jó, hogy így bele tudtad élni magad a szituációba, és hogy tetszett, ahogy leírtam Mark és Hecsi találkozását :D
Haha, hát pont ez volt az egyik, amit szerettem volna elérni, hogy egy ilyen hétköznapi szituból is egy kicsit elvontabbat tegyek, ahol ők ketten elvannak a saját kis világukban :D Tök jó, hogy ez neked is így átjött, és érezted azt a köréjük épített univerzumot :D
Hát nagyon örülök, hogy ennyire tetszett ez a mondat (nekem is amúgy ez tetszik az egészből a legjobban xd), és hát igen, pont ezt szerettem volna mondani vele :D
Hát igen, abszolút egyetértek. Mindenkinek szükége van támaszra, főleg azoknak, akik nem mutatják ki. Például gondolom anyud sem panaszkodik, ha az áldozataiért nem kap cserébe semmit, mert hát nem azért teszi, de azért mégis neki is szüksége lenne egy apró támogatásra, vagy köszönetre.
Szerintem is az ölelés egy nagyon fontos dolog, de sokszor tényleg alulértékelik :( pedig néha aztán tényleg egy egész napot fel tud dobni, és annyi mindent ki lehet vele fejezni! Sokkal jobb lenne, ha mindenki tudná ennek az értékét :D
Tök érdekes amúgy, hogy belőled ezt hozta ki ez a mondat, mert én itt pl nem erre gondoltam írás közben, de mégis tök jó látni, hogy mennyi különböző érzelmet tud előhozni az emberekből egy-egy gondolat :D és hát igen, abszolút egyetértek, a boldogság nem egyenlő a mindig jó kedvvel és örömmel, és azzal hogy semmi baj sincs az életben. Még ha mindened meg is van, ugyanúgy érezhetsz mindent, amit mindenki más is, meg hát mindenkinek megvannak a maga kis csatái, amiről valószínűleg mások nem tudnak, szóval ítélkezni semmiképp sem lenne szabad.
Hát nagyon örülök, hogy neked is tetszett, ahogy a napfogyatkozást leírtam! Szerintem is egyébként, ez ezerszer többet ért, mint valamilyen más testi érintkezés, meg hát itt nem feltétlen gondoltam mögéjük romantikus kapcsolatot, bár ki tudja xd
Hát annak nagyon örülök, hogy neked nem vett az élményből ez a szóismétlés, és úgy érzed ennek ellenére is, hogy mindennek helye volt :)
Hát elképesztően jól esik, hogy ekkora hatással volt rád^^
Köszönöm ezt a hosszú kommentet!^^