Zene: Imagine Dragons - Sharks
A remény adja minden lélegzetünket, csak hogy a végén megöljön bennünket. Engem már fullaszt az oxigén; ólomsúllyal nehezedik tüdőmre, mintha egyszerre lenne túl sok, közben mégsem elég. Nem ér el hozzám igazán, képtelen beleivódni sejtjeimbe, elárasztani engem élettel. Mintha a belélegzés pillanatában kiszipolyozna, s ezzel együtt taszítana halálba.
Egymás kezét fogva merülünk az óceánba. Egyik kedvenc érzésem, mikor teljesen ellep a víz; ilyenkor a felszín alatti nyomás felszabadít, mintha könyebb lenne funkcionálni. Mindig is irigyeltem ezért a víziállatokat. Minden egyes nap elér hozzájuk az oxigén, és ezzel együtt folyamatosan megtelnek élettel.
Ezúttal mégis elmarad a várva várt katarzis. Nem leszek erősebb, nem szállok a felhők fölé, de még csak nem is érzem a biztonságot. Csakis sötétség, hideg és levegőtlenség áraszt el, ami különösen megrémít. Belecsíp a szemembe a sós víz, ahogy körbenézek, ahogy felmérem az eddig biztonságomat nyújtó helyet. Döbbenten tapasztalom az előttem lebegő ember külsejét. Keze helyett uszony érinti tenyeremet, s mindeközben buborékok százaiként távozik az oxigén kopoltyúján keresztül. Kegyetlenül hasít belém a valóság: belőlem él. Ő az, aki elvesz és kiszipolyoz, aki miatt fulladok. Aki ugyan mindig fogja a kezemet, de csupán azért, hogy minden egyes pillanatban képes legyen tőlem elvenni.
Nem azért fulladunk meg, mert beleesünk a vízbe, hanem azért, mert nem mászunk ki onnan. Én éveket töltöttem itt, mígnem már én is kopoltyúkat növesztettem a túlélésért. Van, akinek növényekre van szüksége az oxigénhez, és van, akinek másokra; akinek mástól kell elvennie, hogy ő maga teljes lehessen.
Én nem akarok többé kopoltyún keresztül lélegezni, nem akarok én is azzá válni, akinek másra van szüksége a túléléshez. Újra a tüdőmet szeretném, újra lélegezni és átérezni, ahogy ez megtölt mindennel, ami Én vagyok.
Átjárja az Élet minden porcikámat, amint eleresztem a kezemet szorongató uszonyt.
Sziasztok!^^
Amennyire vártam már, hogy újra írjak, annyira megszenvedtem ezzel a novellával. Hiába volt ötletem, kicsit úgy érzem se eleje, se vége, és hogy nem igazán sikerült átadnom, amit eredetileg szerettem volna.
Mindenesetre nagyon várom a véleményeteket, ne kíméljetek, vissza kell rázódnom az írásba!^^
Szia! ^^
VálaszTörlésOh, wow, de elszoktam már ettől!
A rövid írásoktól szintén, de ennek a történetnek talán pont elég is volt ennyi.
Baromi jó ötlet így megjeleníteni azt, hogy valakinek más kell ahhoz, hogy éljen. Hogy átalakul mássá, és csak úgy képes lélegezni, ha az az ember mellette van. Nekem nagyon tetszett, ahogy ezt így mutattad be, szerintem tök kreatív, és sírok, hogy nekem ez miért nem jutott eszembe.
Volt egy két mondat, ahol vissza kellett olvasnom, hogy felfogjam, de ez valószínűleg inkább azért volt, mert későn olvastam, és még véletlenül sem emberi időben.
Az érzelmek átjöttek, bár talán egy kicsit hosszabb kifejtést még elbírt volna, de ez a túl író Akira véleménye, aki mindent IS le akar írni... Szóval, amúgy átjöttek az érzések, én éreztem azt, hogy már kétségbeesetten nem akar valakinek az oxigént termelő lénye lenni. Azt hiszem, hogy ezt elég hülyen fogalmaztam meg, de most nem igen jut eszembe más, ahogy mondhatnám, remélem, azért érthető...
Ez a mondatod nagyon tetszett "Nem azért fulladunk meg, mert beleesünk a vízbe, hanem azért, mert nem mászunk ki onnan."
Én nem érzem annyira, hogy régen írtál volna. Hiába a szomorú téma és érzések, kifejezetten élveztem így este olvasni. Szerintem nagyon könnyedden írsz, a szöveg olvastatja magát.
Köszönöm, hogy olvashattam! Várom, hogy a következő körben mivel kápráztatsz el megint! ^^
Szia!^^
TörlésHaha, hát én is nagyon elszoktam már a kommenteléstől xdd és hát szerintem nekem is ez életem legrövidebb novellája eddig, alig 300 szó xd
Hát nagyon örülök, hogy ilyen jó ötletnek gondolod, és még kreatívnak is, én őszintén nem annyira éreztem ezt a novellát most a magaménak.
Hát egyébként szerintem is elfért volna egy kicsit hosszabb kifejtés, főleg ha így napokkal később visszaolvasom. Igazából kicsit alkotói válságom volt, mert hiába volt ötletem, csak ültem az üres lap előtt és nem annyira tudtam elkezdeni írni, szóval ennek a néhány mondatnak is örültem a végén xd
Az a mondat volt egyébként az alapötlete a novellának, aköré próbáltam építeni a történetet, szóval örülök, hogy ennyire ki lehetett ragadni :D
Nagyon örülök, hogy nem érzed mennyire régen írtam, és hogy könnyed volt olvasni a novellát, igyekszek azért majd ennél sokkal jobbal is előrukkolni a challenge során :D
Köszönöm, hogy írtál!^^
Sziaaaa
VálaszTörlésÉn és a mommy issues seggem megérkezett! XD Hogy nekem minden toxikus kapcsolatról az anyám jut eszembe hahahahah
Nagyon adom, ahogy az ellentéteket összeforrasztottad eggyé a fullaszt az oxigén kifejezéssel. Gyönyörű!
Tetszett, hogy milyen röviden, gyorsan és hatásosan mutattad be egy energiavámpírt tartalmazó kapcsolat fő konfliktusát. De igazzából minden mérgező kapcsolatra rá lehetne ezt húzni, hogy néha mennyire komfortos tud lenni aztán meg fojtogató.
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a kövi körben is!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésOh és az is nagyon tetszett, ahogy a helyzet felismerését a sós vízzel reprezzentáltad, annál rosszabb nincs, én mindig túldramatizálom, ha tenger megy a szemembe xDDD
TörlésPlusz a cím, a cím is zseni!
Szia!^^
TörlésHaha, hát mindenkinek megvan a gyenge pontja na xdd igazából azért is szeretek néha nem konkrétan személyiséget meg nevet adni a szereplőnek, mert mindenki úgyis azt képzeli oda, ami neki ez esetben a legnagyobb traumája. Hát nem mondom, hogy örülök, de ezek szerint sikerült ezt elérnem xddd
Nagyon jól esik, hogy tetszenek ezek az ellentétek, szerintem elég sokszor használok amúgy ilyeneket az írásaimban :D
A rövidség részben azért volt, mert nem igazán tudtam nekiállni írni xddd de örülök, hogy ennek ellenére hatásos volt, és nem éreztétek annyira, mint amennyire én megszenvedtem ezért a pár bekezdésért xd és egyébként igen, hát sokszor az a komfortos amit ismerünk, és ha az éppen az ilyenfajta kapcsolat, akkor különösen nehéz kilépni belőle :(
Oh hát igen a sós víz :D Az a helyzet, hogy én még sosem volt a tengernél, még csak mindenki mesélt róla, szóval él bennem egy idealizált kép róla, de nagyon várom már hogy egyszer eljussak :D de észben tartom, hogy tényleg nagyon rossz ha tenger megy a szemembe xdd
Haha, egyébként egyedül a címen nem kellett gondolkoznom, az az egy volt meg egy pillanat alatt, örülök, hogy tetszik :D
Köszönöm, hogy írtál!^^
Szia! ^^
VálaszTörlésŐszintén, amikor először olvastam, nem egészen értettem, túlságosan cselekmény szinten próbáltam megérteni, de másodjára már összeállt a kép, hogy elengedtem ezeket a kézzelfogható dolgokat és mondanivalójában értettem meg a történetedet. Látod, nekem is le kellett engednem valamit, hogy önmagában lássam a novelládat. :D
Nekem erről amúgy az jutott eszembe, amikor az Avatár 2-ben (remélem nem nagy spoiler XD) voltak azok a lények, akik segítettek a víz alatt lélegezni. Csak ebben a novellában ez jóval negatívabb értelemben van meg.
Előttem elmondták már, de nekem is tetszettek az ellentétes szóhasználatok, meg az a gondolat, hogy azért fulladnak meg, mert nem másztak ki a vízből. Átjött ez a függőség a másiktól, ami csak mérgezi és kiszipolyozza az embert, elvesz, de soha nem ad vissza, csak magába ránt a mélybe. Találó értelmezése volt a dalnak, be is ugrottak egyes részek a dalszövegből, nagyon visszaadja a novellád, hangulatában is. Az jutott róla ezsembe, amikor a dalt néztem, hogy "Ahhoz, hogy túlélj a cápák között, neked is azzá kell válnod." - és ezt ebben a novellában teljesen le is hoztad.
Remélem, hogy a további körökben sikerül visszarázódnod, hogy elégedett lehess az írásaiddal. Köszönöm, hogy olvashattam, nagyon várom a következő novelládat! ^^
Szia!^^
TörlésHaha, hát lehet néha szeretek ilyen szempontból túlzásba esni, hogy nem annyira írom le a dolgokat cselekmény szinten, bár ezúttal nem tudom mennyire volt ez tudatos xd mindenesetre nagyon örülök, hogy végül neked is sikerült megértened :D
Hát most be kell vallanom ha ciki ha nem, hogy egyetlen avatar flmet sem láttam, szóval fogalmam sincs milyen lények vannak benne xdd
Annak nagyon örülök, hogy neked is tetszettek az ellentétek, és hogy a toxikus kapcsolatot is sikerült ábrázolnom :D
Én is remélem, hogy a következő körben már ennél sokkal jobbal tudok majd előrukkolni és visszatérek a régi kerékvágásba :D
Köszönöm, hogy írtál!^^
Sziaa!
VálaszTörlésEz elképesztő volt! Olyan gyönyörűen írtad le, milyen is egy toxikus kapcsolat. Ahogy az embert húzza le folyamatosan, és belőle merít erőt ezzel megfullasztva az "áldozatot".. Zseniális. Baromira tetszett a koncepció, hogy a tengerrel és fulladással ábrázoltad ezt. Eleve szeretem a tenger metaforát, szerintem annyira gyönyörűen lehet vele írni, és ezt te nagyon szépen kihasználtad! ^^
Mikor nézegettem a novellákat, hogy ki mit írt,, és olvasás nélkül cím alapján nem igazán tudtam betájolni, hogy mégis milyen novellára számíthatok, azonban amint elolvastam, teljesen világossá várt, és nagyon megtetszett.
Az a mondat engem is gyönyörködtetett hogy "Nem azért fulladunk meg, mert beleesünk a vízbe, hanem azért, mert nem mászunk ki onnan."
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben! ^^
Szia!^^
TörlésHát nagyon jól esik, hogy ennyire gyönyörűnek gondolod a leírást, és hogy sikerült átadnom ezt a kicsit "áldozat" szerepet, amiben a főszereplő volt. Én is amúgy imádom a tengert mint metaforát, kb ha lehetne mindig használnám de úgy már lehet kicsit uncsi lenne xdd
Hát igen, ez a cím lehet nem annyira egyértelmű elsőre, de örülök, hogy aztán érthetővé vált :D
Örülök nagyon, hogy ezt a mondatot többen is kiemeltétek, igazából ez volt az első gondolatom a történettel kapcsolatban, és e köré is próbáltam mindent építeni.
Köszönöm, hogy olvastad, és persze hogy írtál is!^^
Szia!
VálaszTörlésHát én nagyon örülök neki, hogy megint olvashatok tőled! A rövidsége ellenére nekem nagyon tetszett úgyhogy sorry, de nem tudok mondani semmi építő jellegűt, mert engem rendesen elgondolkoztattál. Még csak azt sem tudom mondani, hogy valahova kellett volna néhány extra mondat, mert szerintem nem, számomra ez így volt kerek, hatásos.
Rip, hogy vannak ilyen emberek, akik mások elől szívják el az oxigént. Rip, hogy amúgy sokáig, néha most is, néhány embernél azt érzem, hogy én vagyok az az ember, aki elszívja előlük az oxigént. Lehet, hogy nem így van, meg a másik nem veszi észre, de néhány embernél tényleg ezt érzem, amúgy elég szar érzés xd
Alig várom, hogy újabb novellát olvassak tőled! Remélem tényleg belejovunk az írásba, én is kb megszültem, mire készen lettem az enyémmel, hát remélhetőleg nem lesz mindig ilyen szenvedős.
Oh, és a cím! Zseniális!
Szia!^^
TörlésOh, hát nekem elképesztően jól esik, hogy szeretsz tőlem olvasni :D És hát összességében én nagyon örülök, hogy elkezdődött a challenge, nagyon jó újra részt venni benne!
Haha, hát nagyon örülök, hogy összeségében tetszett neked/nektek, nem baj hogy most nincs építő jellegű, lehet tényleg a legnagyobb baj az volt, hogy nyögvenyelős volt maga az írás :(
Szerintem egyébként ez egy nagyon elgondolkodtató dolog, főleg az szerintem, hogy mi az a határ ahol mondjuk tehernek érezzük magunkat, és hol vagyunk tényleg teher valakinek, értem most ezt az "oxigénre" is. Hogy igazából ezt nagyon nehéz megmondani szerintem egy bármilyen kapcsolatban, főleg hogy sosem egy emberen múlik ez a dolog. Mindenesetre egyébként tudom milyen szar érzés xdd de azért remélem hogy ezeken az insecuritykon át tudunk majd lendülni :D
Hát én is nagyon remélem, hogy a következő kör már bőven egyszerűbb lesz, főleg hogy még a dalt is én mondtam xdd
Nagyon örülök annak is, hogy a cím is tetszett, tényleg az volt az egyetlen dolog, amin nem agyaltam túl sokat :D
Köszönöm, hogy olvastad, és persze hogy írtál is!^^
Szia!
VálaszTörlésElérkeztem ide is, haha, bocsi :(
Szerintem eléggé szépen kerekre írtad meg, nem is kellett volna tovább ragozni, a terjedelmében minden benne volt. Pont mint a toxicos kapcsolat: ebben a kifejezésben is szinte minden benne van, mégis milyen rövid.
Egyetértek a többiekkel, rövid, tömör és hatásos volt. Ennek ilyennek kellett lennie, lényegretörőnek. Tetszettek a metaforák és a hasonlatok, érdekes volt így olvasni. Tetszett azért is, mert gondolkodásra késztetett, rögtön beindultak az agytekervényeim, hogy most ezzel egyetértek-e vagy sem, mi jut róla eszembe, hogyan lehetne megváltoztatni stb.
Remélem a következővel könnyebben boldogulsz, azért mégiscsak az első körről beszélünk ;)
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!^^
TörlésSemmi gond, a lényeg hogy ideértél :D
Nagyon örülök, hogy összeségében neked is tetszett és el is gondolkodtatott, mert hát csomószor ez is a célom :D Én amúgy egy kicsit tényleg rövidnek éreztem de lehet azért is, mert sosem írtam még ilyen röviden :D
Szeretem amúgy nagyon az ilyesmi metaforákat meg hasonlatokat használni, úgyhogy örülök, hogy tetszett neked is!
Remélem én is, hogy könnyebben fog menni a kövi kör :D
Köszönöm, hogy írtál!^^
Szia^^
VálaszTörlésEzer bocsánat, amiért csak most értem ide! Illetve már rögtön elolvastam, csak a kommentelés váratott magára, de remélem, azért még el fogod olvasni a késői hozzászólásomat^^
Baromira tetszett ez a koncepció, bár Vivihez hasonlóan azt kell, hogy mondjam, sokszor én is úgy érzem, én vagyok XY energiavámpírja, ami így a mindennapokban nem is igazán tudatosul bennem, de a soraidat olvasva elszorult a szívem a felismeréstől.
Ugyanakkor az a mondatod is nagyon mellbe vágó volt, hogy valaki ugyan mindig fogja a kezem, de csak azért, hogy mindig képes legyen tőlem elvenni. Ezt is megéltem nem egyszer, de talán ezeket a kapcsolataimat már sikerült leépítenem.
"Nem azért fulladunk meg, mert beleesünk a vízbe, hanem azért, mert nem mászunk ki onnan." Nekem abszolút ez a mondat vitte a prímet! Mert hát tényleg, ha valaki küzdeni akar, van ereje a harchoz, akkor teljesen mindegy, hogy mi történik vele, feláll, megrázza magát, és folytatja, hisz az élet nem állhat meg holmi fuldoklástól:-) És ez az egyik dolog, amit nagyon tudok becsülni azokban az emberekben, akik annak ellenére sem adják fel, hogy a sors egymás utánban méri rájuk a csapásokat.
Annak ellenére, hogy ez egy rövidke írás volt, én nagyon örültem a happy endnek, mert az igenis nagy happy endnek számít, hogy el tudta engedni az éveken át tartó rosszat, ugyanis ahhoz rohadt nagy akaraterőre van szükség, hogy ezt a lépést megtegye valaki. Az elején féltem, hogy nem lesz erre képes a főszereplő, szóval én pozitívan csalódtam^^
Nagyon örülök, hogy újra olvashattam tőled, és várlak vissza a következő körben<3